Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

dcliTii, városövezeti rendszerrel kellett foglalkoznia. Akkor a városok, a városfalak, a kapuk felügyelete mindennapi követelmény volt s az ezzel összefüggő közmunkák, kiadások a castellanust terhelték. A polgáriasodással együtt ez a feladatkör megszűnt s a várnagy tisztsége legföljebb a vármegyék gyakorlatában maradt fenn, de a XX. században ott is átadta helyét az „irodaigazgatónak". Dorogon a városgazda iratai 1753-tól maradtak fenn a birtokok megművelésének gazdasági előkészítéséről, a számadások vezetéséről, a napszámosok alkalmazásáról, a kisebb haszonvételekről, a háztartási költségekről. Személye sokszor azonos volt a házipénztár vezetőjének személyével s ezért az elnevezések sorában vele kapcsolatban sokszor a „perceptor, oeconomus perceptor" kifejezés olvasható. A városi pénzgaazdálkodás önálló tisztviselője volt a perceptor, a házipénztár vezetője. Az elszámolások okmányai az ő kezében futottak össze, s lényegében a városi kiadásokat, a „szer"-ből, tehát háziadóból eredő jövedelmeket ő kezelte, számolta el. Amikor azonos személy töltötte be a házipénztárosi és a perceptori állást, akkor természetszerűleg mindazokkal a feladatokkal foglalkozott, amelyek a városgazdára is kötelezőek voltak. A magyar nyelvhasználat „adószedőnek" fordította, mert elsődleges munkája a városi adó nyilvántartása volt, de az adó tényleges behajtása semmiképpen sem volt a kötelessége, mert c célból az exactorral az élen külön tisztviselőket, vagy a nagytanács tagjai közül külön esküdteket bízott meg a magisztrátus. Az utcatizedesek, voltak az utcai önkormányzat választott tisztviselői, akik egy tanácsos irányítása alatt, majd később a rendőri teendőkkel megbízott alhadnagy útmutatásai szerint végezték annak teendőit: segédkeztek az adóbehajtásnál, az előfogatok kijelölésénél, a közmunkák arányainak megállapításánál, a szálláshelyeik igénybevételénél, a katonai igazgatás egyéb teendőinél, kisebb peres ügyek elintézésénél, házvételeknél, amikor is hatósági tanúkként szerepeltek általában az utcák karbantartásánál, a letelepedések jogosságának elbírálásánál stb. Az utcai önkormányzat eredete más. mint a Debrecenben kialakult rendszeré, ahol az önkormányzati utca rendezést a korábbi falvak határozták meg. Dorogon az utcák a katonai településből fejlődtek ki, s az utcai önkormányzat ennek egyik eredménye volt. A város alkalmazottai voltak — pedagógiai munkájuk mellett — a tanügyi igazgatás alsófokú szerveként a kurátorok, a kántorok és tanítók. Személyüket a magisztrátus választotta ki, s a tanács előtt tárgyalták meg az alkalmazhatóság erkölcsi és szakmai vonatkozásait. A tanácsülés megbízásából a hadnagy vagy főjegyző alkalmazta őket meghatározott díjlevéllel, természetbeni lakással. Az iskolák karbantartásának és az iskolai rendnek, tisztaságnak mindenirányú munkáját a tanítók látták el, rendszerint anélkül, hogy ehhez megfelelő segítséget kaptak volna. A kisebb beosztású szegődményes alkalmazottak között szerepeltek a kapuőrök, éjjeli- és temetőőrök s más közbiztonsági szolgálattevők. Addig, amíg a rendőrségi ügyeket nem választották el az általános igazgatási ügyektől, az őrszolgálati személyzetet is a tanácsülésen bízták meg. A közbiztonság erősítésére rendelte el 1782. december 3-án Dorog tanácsa, hogy a strázsa hordjon puskát és „akárki légyen, ha a strázsa szavára meg nem akarna állani, lövettessék. Takarodó után az csapszékek bezáirattassanak". A város közigazgatási szervezetéhez tartoztak a külső szolgálatot teljesítő szegődményesek is, azok sorában többek között az ökörcsordás, csikós, tehéncsordás, gulyás. Ezeknek járandóságát a Kerület részben már 1698. december