Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
III. Politikai szervezet
A fokozatosan jelentkező árutermelés mind az egyes városok között különbségeket idézett elő, mind pedig a városokon belül hozzájárult nem egy család vagyoni kiemelkedéséhez. A közigazgatás elvesztette katonai jellegét, de az korántsem tagadható, hogy a katonai egységek élén álló vezetők leszármazói a város hatalmi funkcióiban kimutathatók. A polgáriasuló igazgatási formák megállapításánál, elsősorban a kishaszonvételek fölötti gazdálkodás tekintetében Debrecen hatása nyilvánvalóan érvényesült. A XVIII. században, a rendi társadalom és a vármegyei hatalom virágzása idején a hajdúvárosokra Szabolcs vármegye nyomást akart gyakorolni, s ez a városok jogi önállóságát is fenyegette. De ellent álltak, azok a városok e fenyegetésnek mind együttesen, mind egyedileg, ahol már eltűnt az egykorú hadiszervezet és kialakult a városi önkormányzatnak több irányú tagoltságra építő rendszere. A hajdúvárosok sorában Dorog is élvezte mindazokat a szabadságjogokat, amelyek politikai életének tartalmát, gazdasági tevékenységének kereteit és társadalmi törekvéseinek jogi feltételeit meghatározták. Vitathatatlanul birtokában volt a kiváltságlevelek szerint megállapított kollektív nemesi szabadságjogoknak, a városi közösséget mcgilette a bíráskodási jogi rendelkezett a kishaszonvételek felett, kereskedelmét a harmincadmentesség alapján fejleszthette ki, a közületi földbirtokoknak tulajdonát élvezte, belső életének szervezeti rendjét legföljebb a Kerület szabályozta, de annak tartalmát az határozta meg, hogy a Kerület döntéseit nagyrészt a városok küldöttei szervezték meg. Habár az 1715. évi 95. tc. Szabolcs megye alá rendelte őket, a megye rendelkezésével a városok gyakorlatilag nem törődtek, amit az is bizonyít, hogy Dorog jegyzőkönyveiben egyetlen olyan rendelet sincs, amelyet Szabolcs vármegye hatósága adott volna ki, vagy ilyenként tárgyaltak volna. Az 1791. évi 3. tc. ezt meg is változtatta. Ettől az állapottól csak II. József korában volt eltérés, amikor az 17Q8. január 9-én kiadott császári rendelkezés a hajdúvárosok egy részét — közöttük Dorogot is — Szabolcs vármegyéhez csatolta, de a városok ez ellen már egyidejűleg, majd méginkább az 1790. áprilisában II. Lipót királyhoz írt felségfolyamodásukban egyöntetűen tiltakoztak. A város igazgatásának szerkezeti felépítése a megtelepedés időpontjában fennállott katonai szervezet által adottnak tekinthető. Feltehető az is, hogy az 1613. évi vámospércsi kiváltságlevél azon előírása, hogy a főkapitány mellett 12 esküdt legyen a tanácsadó szervezetben, Dorognál szintén érvényesült. A katonai szervezetben a kapitányokat hajdúegységek választották; ebben valószínűleg az egész hadinép szerepet játszott és a választás joga minden fegyverforgatót megilletett. A választás során a tömegek akarata a katonai igazgatás rendjén belül demokratikusan érvényesülhetett. Ez a helyzet egy-két nemzedék életében talán még tovább is fennmaradt. A polgáriasuló termelési rend, a magántulajdoni birtokok kialakulása, azok megszilárdulása, a kereskedelem hálózatának kezdetleges érlelődése nem tette lehetővé a katonai rend idején érvényesült közfelkiáltásos választás további fenntartását. 1694. december 5. óta Szoboszlón is közvetett volt a választás. E választás menetét ebből az időszakból még nem ismerjük, de feltehető, hogy abban a birtokos és polgárjogot élvező lakosság vehetett részt, miután ez a helyzet Debrecenben, vagy más szomszédos városokban is érvényesült. Nagyon cs bitó volna annak feltevése, hogy mintegy szabad — paraszti demokráciaként az egész város lakossága egységesen választotta meg a vezető tisztségviselőt, de erre a feltevésre komoly adatunk egyelőre nincs. A „parasztdemokrácia" legföljebb
