Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

THURZÓ GYÖRGY NÁDOR OKLEVELE HAJDÛDOROG MEGTELEPÍTÉSÉRŐL 1616, július 4. Mi bcthlenfalvi Thurzó György Magyarország nádora és a kunok, továbbá Árva város örökös bírája, valamint Árva megye örökös és főispánja, nemkülönben Ö Szent Felsége Mátyás Urunknak, Isten kegyelméből fejedelmünknek és urunknak, a mindenkor Felséges Római Császárnak, Németország, Magyarország, Csehország stb. királyának, Ausztria főhercegének, Burgundia hercegének titkos tanácsosa és magyarországi helytartója. Adjuk tudtára emlékezetül mindenkinek, akinek illik, hogy a Dely Szawa kapitánysága és vezérlete alatt élő kiváló és serény rácok illő alázatossággal megkerestek bennünket, hogy Zemplén megyében lévő tokaji várunkhoz tartozó és igazgatása alatt álló Dorogh-nak nevezett pusztabirtokunkat, mely birtokunk után bizonyos hajdúk nekünk ez előtt is bizonyos adót szoktak fizetni, ezeknek a rár coknak megtelepedésre és lakásra méltóztassunk kegyesen ajándékozni. Tehát az említett rácoknak a számunkra semmiben sem kedvezőtlen kívánságát mindenben meggondolva és megfontolva, sőt számbavéve és tudván azt, hogy a nevezett rácoknak hasznára lesz, dorogi pusztánk ügyében a nevezett rácokkal megegyeztünk és megtelepítésük érdekében az alábbi feltételek alatt jogot biztosítunk. Először azt, hogy Dely Szawa, az említett rácoknak kapitánya, Castrametator György, Holoutzi Nagy Lázár, Szakmáry Pál, Rakomazy Péter, Lazlo Miklós, Weres Mihály, Bachmegiey Gergely, Sargha Lukács, Rácz Imre, Herman György, Feny László, Leczy Tamás, Theömeőswary László, Rácz Jankula, Rácz Gábor, Chionka Miklós, Chiomay Szobotha, és Rácz István előbb említett pusztabirtokunkat, Doroghot szabadon és bármilyen néven nevezendő adófizetés nélkül művelhetik és lakhatják. Mégis ezek a rácok mindnyájan és személyenként mind legkegyelmesebb urunknak, őfelségének és törvényes utódainak: Magyarország királyai nak, mind pedig nekünk és utódainnknak hűséggel és, esküvel legyenek elkötelezve! Ha pedig a szükség úgy kívánja akár mi, akár utódaink, vagy pedig a mi, avagy utódainknak akár a tokaji várban, akár a hozzátartozó uradalomban élő megbízottai jaármikor felhívják őket, minekor lovas katonákat azonnal, habozás nélkül és saját költségükön, más rácokkal együttesen tartoznak kiállítani. Másodszor, hogy a rajtuk kívül élő más rácok, akik ugyanezen dorogh-i pusztabirtokunkon telepednének meg, személyenként és évenkint 250 magyar forintot nekünk és utódainknak tartoznak fizetni. Ez a kötelezettség tüstént annak az évnek a végén illetékes, amikor a nevezett birtokon kezdenek megtelepedni és a földet művelni, mégpedig két részletben. Az elsőt a következő első Szent György vértanú ünnepén 125 magyar forint összegben, a második részletet pedig Boldog