Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

III. Politikai szervezet

elnéptelenedett. Ezekre_ a helyekre települtek a hajdúk, akik részére Bocskai a szabadságharc kezdetén katonai és politikai érdekből földet adományozott.

11 A tokaii uradalom 1604-ben Bocskai tulajdonában volt, aki már a korponai országgyűlésen folytatott kiegyezési tárgyalások idején öt napon át mérlegelte a hajdúk letelepítésének gondoltát. Az akkor folytatott megbeszélések nyomán a hajdúkapitányokkal való megegyezés döntötte el azt, vajon hol lehetne a 9254 hajdú részére földet kiosztani; ezt követte 1606-ban a szoboszlói és köleséri adományozás/

1 Bocskai közismert 1605. évi hajdútelepítő adománylevelének szövegezése kifejezésre juttatta, hogy „ . . . hajdúvitézeinket, a mi régi szabadságunk bajnokait és visszaadóit. . . egyenként és összességükben a paraszti és nem nemesi állapotból. . . kegyelmesen kiemeljük és elrendeljük azt, hogy említett katonáinkat törvényes utódaikkal együtt a Magyar- és Erdélyországunk igaz nemesi sorában . . , számlálják ... ; nekik adományozzuk Szabolcs vármegyében Kalló városát, Dorog és Varjas pnsztabirtokokat, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid részjószágokat" stb. Az oklevél tehát Dorogot pusztabirtoknak nevezte, ami azonban korántsem lakatlan területet jelez. Ismeretes a Feudáliskori névhasználat követkéz:tlensége és az a körülmény, hogy egy-egy település időnkint átmenetileg valóban néptelenné vált a különböző háborús viszonyok folytán. Ez lehetett a helyzet Doroggal is, amely korábban lakott hely volt, s ahol nem egy olyan családnév található a XVI. s7Á7.&á összeírásaiban, amely későbben is megismétlődik. Szabolcs megye hatósága előtt a hajdúadományosokat 1606. december 1-én birtokba iktatták. Feltűnő, hogy a nagy jelentőségű beiktatáson a kapitányok névsorában nem találkozunk a dorogiakéval. Ez a tény látszólag arra mutat, hogy a dorogi hajdúk nem voltak a birtokba iktatott adományosok között. A történetíró előtt már itt felvetődik az első kérdés, vajon miért maradt el Dorog kapitánya erről a fontos közjogi aktusról? Könnyen arra lehet gondolni, hogy a 'távollét oka az a tény volt, hogy a hajdúk az adományozás ellenére sem szállták meg Dorogot. De az sincs kizárva, hogy a hajdúk itteni megtelepedése csák részleges volt, s emiatt Bocskai halála után az ismét királyivá vált tokaji uradalom provizora figyelmen kívül hagyta a fejedelmi adományozást s a korábbi jogviszonyokra épített. Ez viszont azt jelentette, hogy a ténylegesen fennálló települési körülményekre, az itt élt lakosok kötelezettségeire támaszkodva kezelte továbbra is Dorog lakosságának adóügyét s tartozásait. Az ott már korábban kialakult faluközösség sorsa ezzel több évtizedig eltérőleg alakult a többi hajdúvárosétól. Nincs kizárva, hogy az előttünk ismeretlen évtizedekben jobbágyok húzódtak meg egyes birtokrészeken, míg mások, — akik évtizedekkel vagy évszázadokkal hamarébb kerültek oda — a 15 éves háború, majd a szabadságharc befejeztével visszaszállingóztak. A Nagy András vezette második hajdúfelkelós idején Dorogról hallgatnak az írások, tehát feltehető, hogy a lakosok jól meghúzódtak a tokaji uradalom árnyékában. Ez a körülmény teszi érthetővé, hogy néhány évig Dorog nem szerepelt a hajdúvárosok különféle számbavétele alkalmával és ugyancsak ez ad magyarázatot, miért kellett 1616-ban új adománylevéllel Dely Száva hajdú részére telepedési kiváltságlevelet adni. Ennek az 1616. évi adományozásnak értelmezésénél Rácz István Dorogot is tulajdonképpen magánföldesúri telepítésnek tekinti. Viszont az 1616. évi telepítési kiváltságlevél után az 1632-ben kiadott megerősítő oklevél a községet ugyanazokkal a jogokkal ruházta fel, amelyekkel a többi hajdúváros rendelkezett s amelyeket azok esetében II. Mátyás 1613. április 1-én megerősített. Tehát, ha magán-