Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

A forradalom vívmányaként 1918 novemberében megalakult Nemzeti Tanács elsődleges feladatának a régi közigazgatás reakciós képviselőinek eltávolítását tekintette, majd 1918. december 2-án megalakította a Földrendező Bizottságot, amely rövidesen 925 földigénylőt írt össze, 1919. január 1. és február 27. között. 1918. november 10-én Dorogon népgyűlést tartottak, amelynek előadója Török Gábor, a debreceni Szociáldemokrata Párt egyik vezetője volt. A gyűlésen részt vevők táviratot küldtek a Nemzeti Tanácshoz, amelyben a köztársasági államforma kikiáltását kérték. Ezen a gyűlésen egy katonatiszt leszúrással fenyegette Török Gábort, de a hadnagyot a gyűlés résztvevői eltávolították, a provokációt megakadályozták.

19 Nem elégítette ki a helybeli parasztokat a Károlyi kormány azon felemás intézkedése, hogy a nagybirtokoknak megművelésre nem került részét haszonbérbe kell a parasztoknak kiadni. Dorogon egyre inkább a föld kisajátításának gondolata vert gyökeret. 1919. március 23-án debreceni pártküldöttek jelenlétében megalakult a hajdúdorogi direktórium, ennek forradalmi szervezetet és tevékenységét a közigazgatásról szóló fejezet ismerteti. De itt is szükséges annak megállapítása, hogy a dolgozó tömegek balratolódása kétségtelen volt s az energiákat a Tanácsköztársaság kikiáltása felszabadította, a kapitalista rendszer megdöntésének erőteljes követelését felszínre dobta. Az a sok-sok szenvedés, melyről az előző sorok beszéltek, egyszerre jajdult fel, de a fájdalmas hangok zúgása már rendszerváltozást követelt s nem elégedett meg a tényeket feltáró panasszal. Hajdúdorogon a románok bevonulása miatt rövid ideig maradt fenn a tanácshatalom, s ha éppen ezért nem is jutott idő a földkérdés megoldására, de a lakáshelyzet javításáért sokat tett a direktórium. A Tanácsköztársaság leverése után Dorogról a megszállók a forradalomban részt vett tisztségviselőket letartóztatta, majd internálta. Az internálásból hazatértek közül többeket, köztük Czipa Mihályt, Posta Istvánt, Gurbán Jánost, több hónapi börtönre ítélte a Horthy rendszer bírósága, a többieket pedig az ellenforradalom ideje alatt csendőri megfigyelés alatt tartották.

20 A háború utáni nehéz inflációs idő a dolgozók helyzetét tovább nehezítette. A fehér terror uralma következett be. Az elégedetlenség azonban a terror ellenére sem szűnt meg, s a sztrájktól tartó rendszer 1923-ban a sztrájkok letörése érdekében országosan létrehozta a .,Nemzeti Munkavédelem Szervezetét".

21 Ez a szervezet jelentősebb taglétszámra Dorogon nem tudott szert tenni, mert abba a gazdák és az iparosok egyaránt nem óhajtottak belépni. A gazdasági világválság ismét érielőleg hatott a mozgalomra. 1932 karácsonyán újra megalakították a Szociáldemokrata Pártot. A gyűlést Murvai György Fürdő utcai lakásán tartották. Rajta kívül Szolyka István, Jókő János, Magyar Gvörgv, Szolyka Mihály, Murvai János, Szilágyi György vettek részt. A párt helyisége később Kovács Sándor házában volt és a tagság nagy része kubikosokból tevődött össze. A csendőrök jóformán minden gyűlésen megjelentek, a jelenlevőket összeírták, és berendelték őket a főszolgabíróhoz és útépítő munkára kötelezték. Az elégedetlenség Dorogon oly nagy volt, hogy az egykorú bizalmas járási jelentés szerint csak Balmazújvároson és itt nyújtották át a munkát és kenyeret követelő memorandumot a község elöljáróságának.

22 Ezt a mozgalmat egyébként országosan a Szociáldemokrata Párt szervezte. 1936-ban a „Nemzeti Egység" nevű jobboldali szervezet vitadélutánját a községbeli állásnélküli ifjak egy ötvenfőnyi csoport élén megzavarták és megtartását lehetetlenné tették.

2

'

3 1937-ben az újra jelentkező gazdasági visszaesés idején tört