Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

szabadjára eresztett aprómarha, s ezért gyakran kártérítést kell fizetni. De a tanyai ember azt tartja, hogy még így is inkább megérni, mert az élelmezésükre sokkal többet kellene kiadni. Egyébként a felszabadulás előtti időben tanya nélküli földszomszédjuknak is fizettek kártérítést, s így elkerültek minden vitát. Pulykát, gyöngyöst tanyákon ritkán tartanak, mert ezeket kóbor, menő jószágnak tartják, s a húsát sem szeretik. A tanyai udvarokról ritkán hiányzik a kutya, mely messziről jelzi az idegen érkezését, de a jószág terelésében is nagyon sokat segít. Pásztorok meg nem is boldogultak kutya nélkül. A jó kutyát a tanyai ember nélkülözhetetlennek tartja, s meg is becsüli. III. A TANYÁS GAZDÁLKODÁS KIALAKULÁSA A hajdúdorogi tanyák kialakulása és történeti fejlődése feltétlenül megegyezik a hajdúvároisok, elsősorban a közeli, vagy szomszédos Hajdúböszörmény, Hajdúnánás tanyai életének alakulásával, formálódásával. A XVIII. században szinte egyáltalán nem, a XIX. század elején nagyon ritkán találkozunk a tanya kifejezéssel, miután a tanya fogalma sem ismeretes a Hajdúságban. A járásokra osztott határ használata egységes szabályozás szerint történt, a város lakói a részükre kiosztott földön gazdálkodtak. Hajdúdorog népe a XVIII—XIX. században városlakó volt. A múlt századok háborúi kényszerítették a földműveléssel foglalkozó lakosságot a falvakba, a váróKataszteri felmérés 1853-ból