Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

Pásztorok panaszra, hogy a Kutakban nintsen víz, s — tisztátalanok, úgy hogy ha más rendelést nem fog a Nemes Tanáts tenni, a marhák mind el fognak veszni szomjan, eő pedig a jövendőben is oka nem lészen." A különböző járásokban lévő kutak és tartozékok rendben tartását a lakosokra bízták. Első tized tisztítsa meg a kii kutat, második tized a Kállai Gödörnél levőt, a Böszörményi útnál a 3-ik tized, a Csattogóst a 4-ik tized." 1792-ben ismétlődik a panasz: „Projectaltatott, hogy mindenütt ideje lenne már, minden felől a szükséges kutakat újítani, Mivel mind a gulyabeli mind pedég más Fótos marháknak nintsen hol innya, meghatároztatott, hogy tizedenkint csináltassanak a kutak ú. m. Gétzi völgynél; egy Új kút, és az Borjú kutat újítani fogják az első tized béliek. 2 tized Böszörményi útnál levőt és az ökör kutat. 3 tized Csattogosat és a testhalomnál levőt. 4 tized Epreskert mellett az Király Telek útnál." A kutak milyensége világosan kitűnik abból a városi jegyzőkönyvből mely 1794-ben a kutaknak való fáról intézkedik: „Kérdés lévén arról, hogy jó lenne az Kutak eránt volna olly Rendeléseket tenni, Mivel ha a Jószág ki kerül a mezőre semmi itató helye nem fog lenni. Minthogy pedég semmi hozzávaló fáink nintsennek szükséges lenne expediálni valahova deputatusokat. Formender K. Papp János eő Kegyelme expediáltatik Jan vására; hogy vagy ottan, vagy másutt mind Kútnak való Fákat, mind öli fát, mind pedig nagy vályút, ha kapna vészen." Idősebb emberek emlékezetében még élnek a szüleitől, vagy nagyszüleiktől hallottak. Bogdán Mihály 78 éves dorogi lakos, aki életének legnagyobb részét tanyán töltötte, elmondja: „Idesapámtui hallottam, sokszor beszilgettek rulla tanyázás közbe, hogy 1863-ban égisz nyáron nem vót eső. Akkor a gabona csak egy újnyira nőtt meg. A kutak is kiszáradtak. A juhokat a Tiszára hajtották itatni." Világosan kitűnik az is, hogy a legelő hiány mellett az állandó vízhiány is erősen befolyásolta a dorogiak jószágtartását. A gyakori intézkedéseik bármennyire igyekeztek könnyebbíteni, végleges megoldást nem találtak. 1866-ban „több vályúk vásárlása végett" megbízottaik a Bereg megyei Csap faluba utaztak, ahol 200 oszt. ért. forintért 6 nagy itató vályút vettek, s azokat miután a Tiszán Tiszalökig leúsztatták, onnan tengelyen szállították haza. Ez évben a kutakon levő csebreket javította Blánek János mester, akinek munkabére 12 xr. Majd a jószág itatására újabb kutak készítését határozták cl.

43 „Ugyancsak elnökség bemutat egy szerződést miszerint a' régi görög és nánási névvel ismert kutak felkészítését Tóth Sándor ács mester huszonkét ftért felvállalta, ugyan csak a' szállás földben a' kereszt út tájékán egy nélkülözhetetlennek ismert új kút elkészítését szinte Tóth Sándor a' város anyagbelijéből 40 ftért készíttetni felvállalta. . ." A jószág kihajtását minden évben határjárás előzte meg, s csak akkor született meg a döntés, s adták meg az engedélyt a kihajtásra, ha mindent rendben találtak. A felmérés alapján természetesen a kutak állapota is befolyásolta a jószág legelőre vagy ugarra hajtását. Az intézkedés is mindig összefügg:

44 „Elnökség szóval előterjeszti, hogy miután a tavaszi időszak bekövetkezett, és a' csorda gulya és ménesnek kihajtása iránt intézkedni már szükség lenne ugyan azért jónak látná ez alkalommal a szállás földi 's egyéb legeltetés iránt intézkedni. Végzés. A lókért azonnal a, közlegelői gát hátulsó része az úgy nevezett ló tilalmas pedig f. évi április 3-tól kezdve eltilalmaztatván ugyan csak a' szállás földben levő úgy nevezett nagy lapos és szégyen kút lapossá április 7-től kezdve további intézkedésekig olly formán mondatnak ki tilalmasnak, hogy azon időtől kezdve azokon a' juhoknak legeltetni szabad nem lévén azok a szállásföld középső düllőjén a' Papp György féle tanyáig kifelé azon kívül az ugaron és gyulásban 's a' közlegelő belső részében legeltethetnek mi is közhírré tétetni, utasíttatván egyúttal mező bíró népszónok s' városgazda, hogy a' kutaknak