Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

A rendelkezések különben azt is előírták, hogy bélyegzés nélkül sem gulyára, sem ménesre, sem csordára jószágot hajtani nem szabad. A város saját jószágait bélyeg alá vette, s szám szerint 23 db szarvasmarháját saját bélyegével látta el. 21 Miután gyakori tapasztalat lehetett, hogy a pásztorok szűkös keresetűk javítása érdekében a rájuk bízott jószág közé idegen marhát is befogadtak, nem lehet vé­letlennek tekinteni, hogy megjelent a szigorú parancs: 22 „Panasz jött arról, hogy mindenféle pásztorok a Parantsolat ellen sok idegen marhákat őrizetek alá fo­gattak bé. Megparancsoltatott Formender Uramnak, hogy minden féle pásztorokat hívasson és parancsolja, hogy haladék nélkül őriztek alól hajtsák haza mert külön­ben kemény büntetést várhatnak magukra." Az amúgy is szűkös Lgelő évről évre szorította a mezei munka mielőbbi elvégzését, hogy a jószág legelőjét gyarapítani lehessen „Ki-ki úgy igyekezzen hogy a' héten élettyét a' nevezett tájékról bé szállítsa, mert a jövő héten okvetlenül* a' gulya és a' ménes reá fog hajtani." „Minden lakos a Görög kúti Járásban még kint levő élettyét betakarítani a leg­nagyobb serénységgel igyekezzen, mert azon Calcatúrának eleje az úgy nevezett Hadnagy Kúttva tájéka felé az gulyának és ménesnek számára ezen jövő Augusz­tus hónapnak második napján az az reánk következő csütörtökön fel fog szabad ít­tatni, a jövő vasárnapra pedéglen azaz Augusztus 5-ik napjára mint közönséges marha legelő fog nézettetni . . Z' 23 A gulya, ménes és egyéb csapatos jószág legeltetési rendje mellett sokszor nagy gondot jelentett az őszi munkák során szabadon bocsátott jószág legeltetése, mely szintén gyakori intézkedést kívánt, mert a szabadon legelő, jószág igen sok kárt tett a még le nem takarított tengeriföldeken, vetéseken, vagy kaszálókon. Erre vonatkozólag is számos intézkedést találunk a XIX. századi jegyzőkönyek­bcn. 2 '' „Hogy mivel a Tengeri Törést tovább halasztani káros volna, a' jövő csü­törtökön fog kezdődni a Tengeri Törés, a' Tengeri Tsutka még azontúl minden jószágra nézve tilalmasnak marad, el telvén az egy hét, szabad lesz a' járó jószág­nak oda menni de más fótos marháknak akkor sem, egyéb aránt közönségessé tétetni rendeltetett, hogy senki a' más Tsutkáját híre nélkül ne bántsa büntetés alatt." „Senki példás és minden személy válogatás nélkül leendő testbéli bünte­tés el vétele mellett a' Lovát sem kaszállás sem hordás idején szabadon, hanem vagy pányván, vagy kantár száron legeltetvén, bocsájtani ne merészellye". Miután a jegyzőkönyvben gyakran visszatérő intézkedését kíván a járó jószág legeltetésének szabályozása, arra kell gondolnunk, hogy valóban tetemes károk keletkeztek, melyek számos vitára adtak alkalmat. így fordult elő, hogy Farkas Miklós 1857-ben tanyájánál az elpocsékolt zabkár megbecslésérc küldöttséget kér. 25 A~ aszály és szárazság nagy teherként nehezedett a jószágtartó dorogiakra. „Közönségesen előterjesztetett, hogy miután a május 23-ik és 24-iki fagyás után beállott sovány száraz időjárás következtében a közlegelő s ugar annyira kopár, hogy azon Jószágot legeltetni teljes lehetetlen, sőt kaszáló földek is annyira semmivé lettek, hogy azokon kaszálni lehetetlen azért a szükség kényszerítése kö­vetkeztében és a használhatatlanná vált szállásföldi kaszálló földeknek a jószág számára való felszabadítása indítványoztatott. Végzés; Azon sajnos köztudomás, miszerint a városi lakosság igavonó s kereső jószága sem a közlegelőn sem az ezúttal legeltetsére használtatni szokott ugarföldön beállott szárazság folytán többé meg nem élhet sőt döglési veszélynek van kitéve — kényszeríti a közönséget rend­kívüli intézkedések tételére, mihez képest azon egyenes feltétel alatt hogy min­den földbirtokos saját maga szállásföldi kaszáló földjén igavonó jószágait pány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom