Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)
II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században
gondoskodásával művelni, a földet megfelelően trágyázni, s a gazdálkodásra, a vm. gazdasági felügyelőség utasításait követni". 4. „Az ingatlan albérletbe nem adható s az O. F. B. hozzájárulása nélkül másra át nem ruházható." 5. Földadót a község, más terheket a bérlő viseli. 6. A szerződéskötési illeték, a bélyegdíj a haszonbérlőt terheli. 7. „Az O. F. B. által megállapított haszonbér leszállításának semmilyen körülmények, felemelésének csak az O. F. B. hozzájárulásával van helye." 8. „A bérlőt a bérletből a szerződés feltételeinek be nem tartása miatt" az O. F. B. hozzájárulásával ki lehet mozdítani.83 A 132 bérlő ('közöttük Szabados Ferencné és 7 másik nő) által fizetendő bérleti díjat az O. F. B. 173,6 q búzában (kat. h.-ként 1,9 q) állapította meg. 8 ' 1 A nagy létszámú agrárproletáriátus földhöz juttatott töredéke igaerő, gazdasági felszerelés stb. hiányában képtelen az önálló gazdálkodásra. Harsányi Károly középbirtckos — Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarához — küldött jelentése szerint „nagy részük a földet kiadja bérbe, a maga kis földjét mással művelteti". 80 Az O. F. B. ítélete alapján 245 házhelyet is osztottak. Az igényjogosultak közül 1926. okt. 16-ig még „alig 5—6-an kezdték hozzá az építéshez és ezek sem kerítették fel a nekik kimért területet". 80 Minőségi változást csak az 1945. április 20-án megindult földosztás hozott. Ekkor 7500 holdat osztottak szét 1200 igénylő között. „Minden családtag 1 hold földet kapott". Egyes családoknak 3, 12, sőt 15 kh föld is jutott. 87 Ezt követően javultak meg az agrárnépességek életkörülményei is, amelyek a kapitalizmus korában nyomorúságosak és hírhedtek voltak. A hajdúdorogi mezőgazdaság a lakosságnak, melynek létszáma csak töredékét tudta foglalkoztatni, állandóan vagy időszakosan munkához juttatni. Statisztikusok szerint Hajdú megyében az 1930-as években a lakosság 75%-a a mezőgazdaságból élt. Ezt az arányszámot figyelembe véve 1930-ban Hajdúdorogon kb. 8628 lehetett az ún. őstermelő, ill. az őstermelésből élők száma. Négy tagú családokat feltételezve (8628/4 = 2132), egy-egy család munkaerejét (a nők, a gyerekek sokat segítettek az állatnevelésben, gondozásban, könnyebb mezőgazdasági munkákban) 2 férfi munkaerejével véve egyenlőnek (2132,2), úgy találjuk, hogy az agrárlakosság 4264 „férfi munkaerőt" képviselt, vagyis évi 300 munkanapot véve 1 272 200 munkanap teljesítményre lett volna képes! Mi volt ezzel szemben a dorogi mezőgazdaság munkaigénye? Egy katasztrális hold földnek a munkaerő igényét — figyelembe véve mind az általános, mind a helyi körülményeket —• kb. 30 munkanapban határozhatjuk meg. Mivel a község összterülete — mint láttuk — 17 959 kh. az össz munkaigény 538 770 munkanap, így a kínálat, a teljesítmény oldalán 1 279 200, a kereslet, az igény oldalán 538 770 munkanap a végérték. Ez annyit jelent, hogy a munkaerő teljesítménynek 42%-ára az adott viszonyok között nem volt szükség. 89 (Ez az arány természetesen a munkaigényesebb tavaszi, nyári hónapokban csökkent, ősszel és télen növekedett.). A vállalkozóbb szellemű, mozgékonyabb munkátlanok el-eljártak a tokaji szőlőkbe, a környékbeli városok és falvak túlzsúfolt munkaerő piacaira és ott 1910-ben 1920-ban 1930-ban 10 468 11 235 11 504 1941. jan. 31-én 11 779 fő 88
