Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

hatják, illetve a legeltetés jogával csak hajdúdorogi illetékességűek élhettek. 1884. márc. 23-án Kanicz Ferencnek és testvérének ilyen jellegű ügyében döntenek. Legeltetési jogukat „a város közönsége Dorog város határában el nem ismeri". Hozzájuk hasonlóan „valamennyi lakotokul felvett, de telepedési díjat idáig be nem fizetett lakosok eltiltatnak a legeltetési jogtól". Méltányosságból, „mivel alacsony a sertés ára", Kanicz Ferencnek április 24-ig engedélyezik a sertés legeltetését.

03 A legeltetési jogot az ingatlan bérbeadásával sem lehetett átruházni. PL 1881-ben „Orosz József közbirtokos birtokát bérlő Grünberger Sámuel" 400 db juhát a közlegelőről azonnal kitiltják. 1887. febr. 12-én Orosz János ,és neje földbirtokait bérlő kérelmét „aziránt, hogy miután az illető tulajdonostól ők a mellékelt szerződés szerint a legeltetési jogot is bérelték s ezen joguk gyakorlásában a mezőbíró által háborgattattak, a legeltetési jog" megengedésére illetékességük híjján elutasíttatnak.

64 A szabadgazdálkodás századvégi elterjedése után a legeltetési kötöttségek részben enyhültek, részben megszűntek. A tagosítást követő években saját birtokára ki-ki tetszése szerint kihajthatta állatait, a megcsappant közlegelőn pedig fajta és kor szerint elkülönítve őriztetett állatok tulajdonosai számára az elöljáróság helyébe lépő közbirtokosság szava lett a döntő. Mivel a másodlagos legelőterületek polarizálódtak és a szántóterület kiterjesztésével az igásmunkák is megsokasodnak, az igavonó ökrök, hámos lovak közös legeltetése megszűnik. A nagyobb birtokosok a részben saját birtokaikon kialakított területeken, részben a létrehozott takarmánybázison intenzívebben, a kisebb birtokúak otthon, a közlegelőn, esetleges szaporulatáért másoknak kiadva tartják állataikat. Mennyi volt az állatlétszám, amelynek eltartásáról a múlt század végéig extenzív, ettől kezdve fél-intenzív formában gondoskodtak? A XVIII.—XIX. sz. fordulóján „ez a szám évtizedeken keresztül 8—10 ezer között ingadozott".

65 1856-ban 6 922 1916-ban 11 819 1919-ben 8 250 1932—35-ben 5 688 1941- ben 12 369 1942- ben '5 099 db** Ugyanekkor az egyes fajták szerinti megoszlás az alábbi volt. (17 Szarvasmarha Ló Sertés Juh Hgyéb (szamár, öszvér, kecske) 1856 2 906 1916 1 886 1 159 1919 2 135 692 1932—35 423 731 1941 3 127 737 1942 3 370 810 5 514 3 211 49 506 6 134 16 3 711 1 620 42 3 879 655 — 3 441 3 007 57 6 9'fiO 3 835 124 Fiktív számítási egységben ún. számos-állatban (egy szarvasmarhát vagy