Komoróczy György szerk.: Hajdúdorog történeteE (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 13. Debrecen, 1971)

II. Gazdaság és társadalom a XVII-XX. században

^Hódmezővásárhelyen-Makón, Nagykőrösön 1934—1935-ben 10.76, 14.96 ill. 19.59, 21.61 kh szántó jutott 1 pár igás ökörre.

42 A kézi szerszámokon kívül — a múlt század elejéig — „a faekén, faboronán és fahengeren kívül más gazdasági eszközt" nem ismert ill, nem használt „a magyar gazda".

43 A XIX. sz. második felében jelennek meg — elsősorban a nagybirtokon — a különféle cséplő, szántó, arató gépek.

44 Ezeknek és egyéb Hajdúdorogon 1919-ben használt munkaeszközöknek a számáról adhatjuk közre, sajnos közel sem teljes kimutatásunkat:

45 I. Kézi munkaeszköz: I. tized II. tized III. tized IV. tized kapa 937 901 411 448 < lapát 457 386 156 314 — csákány 41 38 17 26 — • villa 143 — 158 — — kasza 382 — 337 — — gereblye 160 — • — — — "ásó 311 — — • II. Szállító eszközök: ökör kocsi 63 1 152 136 136 lovas-' kocsi 152 136 r

.talicska 47 58 34 59 —' III. Gazdasági gépek: eke 85 146 157 — 231 vetőgép 14 24 26 — 83 borona 62 114 109 178 henger 3 6 7 — 18 vágógép — — 1 — 2 aratógép — 2 — — 4 cséplőgép 3 7 5 5 2 cséplőgép mozdony 3 7 1 — 1 szecska, répavágó 64 122 116 —' 107 kukorica örlőgép 18 30 13 — 7 gabona tisztító 2 2 8 — 4 egyéb gépek - 3 11 13 — 31 kaszáló gép 1 — ——— ~ Táblázatunk adataiból — egyéb tényezőket is tekintetbe véve — az alábbi következtetések levonását kísérelhetjük meg: A talaj előkészítését állati erővel végezték;

46 a vetőmagot vetés előtt különféle gabonatisztító gépeken megtisztogatták; a különféle sortávolságú vetőgépek a kézi vetést jórészt kiszorították; a termény betakarítás (kaszálás, aratás) többségében kézi erővel történt; a cséplést gépekkel végezték; a szálas és gumós takarmányokat szecska és répavágókkal felaprítgatták. A nagyobb arányú gépesítést itt is, mint az ország többi részén ismert okok (tőkeszegénység, gazdasági-pénzügyi viszonyok, társadalmi rend, állami politika) akadályozták. Az agrárproletár iá tus sem lelkesedett érte és az egykori takácsokhoz hasonlóan a mindennapi kenyerét féltette a mechanizálástól. Pl. 1924-ben