Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

V. A gazdálkodás rendszere

A jövedelemforrásokról A városi jövedelmek különböző

1 forrásokból táplálkoztak.. Debrecen e tekintetben sajátos helyzetet képviselt, mert amíg egyfelől maga is nagybirtokos volt, másfelől az ipari termékek előállítása, de főként a tájak és országok közötti közvetítése révén egyik mozgékony kereskedővárossá emelkedést. Ennek a két döntő' mozzaaatnak kedvező összetalálkozása emelte már a XV. sz.-ban a várost a környező tiszatáji városok fölé, holott semmi különleges természeti adottsággal nemi rendelkezett. Az ország területén általában, de Debrecenben különösen érvényesült a városok gazdagodásának egyik motorja: a kereskedelmi forgalom kedvező befolyása. Amikor a városi élet még csak kibontakozóban volt és Debrecen „vtfla" elnevezéssel faluközösségi életet élt a XIII. sz.-ban, a debreceni kereskedők nevével az ország északnyugati részén már akkor találkozunk. A kereskedelem révén Debrecen az áruforgalom közvetítőjévé lett, s fokozatosan vált az észak—dél, valamint kelet-nyugat között zajló forgalom transité központjává. A kereskedelem és a mezőgazdasági termelés párhuzamossága mellett a faluközösségben a polgári elem fokozatosan döntő tényezővé vált s a XIV. sz.-ban már ez a réteg vívta meg harcát a feudális anarchia megszüntetéséért Károly Róbert oldalán az akkor haladó természetű királyság megerősítéséért. A polgárság erői szélesedésének eredménye volt az 1361. évi bíróválasztási jog elnyerése îs. A falusi kötöttségből és közösségből kiemelkedő városi polgárság ezzel a fejlődéssel párhuzamosan érte el a XIV. sz. folyamán a szabadabb termelési formák kedvezőbb lehetőségeit. E szabadabb termelési formák a céhek fokozatos megalakulásában, a kereskedelmi forgalom kiterjedésében jutottak kifejezésre. Ez a helyzet a polgárságon kívül kedvezett a város földesurának îs, ennek alapján természetes, hogy a földesúri joghatóság maga is támogatta a várost s a kölcsönhatás alapján növekedett a polgárság tekintélye. Debrecenben a XIV. sz. végén a legmozgékonyabb és legdöntőbb réteg a polgárság lett, amelynek jelentőségét fokozott mértékben emelte ki 1361-től kezdődőleg az egymás után elnyert többfajta, kiváltságlevél. Közismert, hogy Zsigmond király korában az állam pénzügyi bevételeinek súlypontját a városok képezték, amelyek a XV. sz. folyamán cenzust, ajándékokat, és különböző taksákat fizettek. A nagybirtokosokkal, illetve a megyével szemben a pénzbirtoklás a polgárság fegyvere volt. Ebben a században indult meg az iparágak tagolódása, a termelés differenciálódása, miközben a feldolgozó ipar elkülönült a termelő ipartól. A városnak minden lakója részt vett a társadalrjni termelés valamely folyamatában, akár mint földművelő, akár mint iparos vagy kereskedő, s különösen vonatkozott ez a polgárjoggal bíró egyénekre. Ahol a termelés rendszerén belül az összhangot a városi polgárság egésze biztosítani tudta, ott a királyi kiváltságlevelek már ténylegesen erős gazdasági eredményekre épültek, emiatt századokon át érvényesek maradtak. Nyilvánvaló, hogy minden életképes város feladatait elsősorban anyagi eszközökkel valósíthatta meg, s ezek az anyagi eszközök később a további fejlődés bázisává váltak. Ilyen helyzet miatt a köznemesség megyei szervezeteivel szemben a város igazgatásának már a XV. sz. előtt egy olyan irányú tevékenysége alakult ki, amelyet „városgazdaságnak", városi gazdaságpolitikának lehetne nevezni. A várospolitika mindenkor az anyagi erőforrásokra támaszkodott, s kölcsönhatás-