Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

III. A városi hatalom testületi szervei

léseket a jegyzőkönyvekbe befoglalt határozatok formájában közösen állapították meg. A határozatok végrehajtását a megadott határidőben számonkérték. A tanács testülete nemcsak jogszabályalkotó szervezetként élt, hanem egyúttal kezében tartotta a végrehajtó hatalmat is; valószínű, hogy a polgári adminisztráció kifejlődéséhez éppen azzal járult hozzá, hogy a maga ügykezelését kialakította. Minden határozat a tanács nevében került nyilvánosságra akár bizonyságlevélről, akár céhlevélről volt szó. Fontos ügyekben 1556-tól kezdődően közösen tanácskoztak a Választott Hites Közönséggel. Ilyen esetben közös tárgyalásukat „közgyűlés" néven különböztették meg részben a tanács üléseitől, részben pedig a VHK. úgynevezett magános gyűléseitől. A szenátus elnöke - mint írtuk -, s egyben a város vezető tisztségviselője a feudális korban a főbíró volt. Sajnos, ismeretlenek a XV. sz. előtti főbírók s a XV. sz.-tól kezdve is csak kevésről tudunk. A rendelkezésünkre álló névanyag alapján azonban megállapítható, hogy a családnevek bizonyos időközökben ismétlődtek, tehát feltételezhetően már a kezdeti időszakban is azonos családok kezében futott össze a legfőbb önkormányzati hatalom. A későbbiek során, a XVI. sz. közepétől a bírók neve évről-évre ismert s az rögzíthető, hogy egy-egy személy hosszú évsorokon át élvezte a bírói hatalmat; többek között Bálik András 1666-1687 között tíz alkalommal volt bíró; Dobozi István 1650-1675 között 13 ízben; Duskás Ferenc 1567-1572 között három ízben, majd István nevű fia 1594-1598 között ugyancsak háromszor; Mike Pál 1619-1634 között hétszer töltötte be a bírói tisztséget; Bacsó János 1588-1626 között hatszor; a már említett Bálik Andrásnak édesapja: Bálik Antal 1652-1664 között négy ízben választatott bíróvá. De hasonló volt a helyzet már korábban is, hiszen Fekes Jakab 1424-ben, Fekes Márton 1460-ban töltötte be a bírói funkciót, 1477-ben pedig Fekes László volt a tanács tagja. Vagy Esztári Márton 1460-ban tűnt föl, Esztárai Mihály (Sztárai) pedig 1475-ben. A sor még folytatható volna, de az eddigiek alapján is megállapítható, hogy egy-egy család kb. három nemzedéken át állt a hatalom élén s további sorsuk vagy más városokban volna figyelemmel kísérhető, vagy tisztségviselés nélkül lehetnének a gazdagabb polgárok között megtalálhatók. L.meretes, hogy a főbírói tisztség az egész feudális kor folyamán nagy jelentőségűnek mutatkozott. Végeredményben ő volt a városi közigazgatás teljhatalmú feje, tárgyalásokon éppúgy képviselte a város közösségét, mint az ítélethozatal alkalmával. Nem bizonyítható ugyan adatszerűen, de a polgári fejlődés általános követelményeivel összhangban áll annak feltételezése, hogy a bíró egyúttal a városi élet akkori színvonalán magas műveltségi fokon állott, mert a tanácsüléseken határozott állásfoglalása és helyes politikai érzéke jutott kifejezésre, s személyes álláspontja mértékadó volt. Egyes tanácsnokokkal kapcsolatban felmerült nézeteltérések esetén a bíró érvelése gazdagabb látókörre, szilárdabb logikai menetre utal, mint a legtöbb tanácsnoké, s lehet, hogy az ilyen természetű személyes jellemvonások szintén hozzájárultak a főbírói tisztségre történő gyakori választáshoz a gazdasági helyzeten kívül. Nem egy főbírót a „Deák", vagy „Literáti" névvel különböztettek meg. A krakkói Egyetemen 1493-1558 között összesen 1892 magyar származású személy tanult s közöttük 11 személy debreceni eredetű volt. Az is megállapítható, hogy Kalmár András 1540-ben a bécsi Egyetemen tanult s vele együtt az 1523-ban végzett Mészáros Gergely szintén Debrecen polgárai közül ke-