Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

III. A városi hatalom testületi szervei

polgárjogú személyek különbségére, emiatt az országos kormányszékek számára előterjesztett jelentések ilyen értelmű tájékoztatást nem nyújtanak. Hozzávetőleg a lakosság számarányának alakulása a következő képet mutatja: 1775-ben 25 322 személy élt Debrecenben; 1776-ban 25 811; 1777-ben 25 747; Í785-ben 30 064; 1828-ban 26 438; 1839-ben 26 416; 1841-ben 26 522; 1844-ben 27 212; 1869-ben 46 111, ami arra mutat, hogy a városnak a lakosai bizonyos értelemben állandósultak s feltehető, hogy a külterületek lakossága a fenti adatokban nem szerepel az összeírások szerint. Ugyanakkor a polgárjogú személyek száma alig néhány százalék a XIX. század I. felében. 1825-ben pl. a Hatvan utca összlakossága 4342 fő, közülük polgárjoggal csak 208 fő rendelkezett. 1835-ben a Péterfia utcának 4877 lakosából mindössze 253 családfőnek volt polgárjoga. Ez a körülmény föltétlenül arra mutat, hogy a polgárok száma visszafejlődött, a városlakók száma ezzel szemben növekedett. Ilyen helyzetben érthető, hogy a reformkor egyik legélesebb vitáját az országgyűléseken éppen az váltotta ki, hogy a városok előnyeit egy kis létszámú kiváltságos csoport élvezi, míg a nem polgárjogúak magasabb kategóriája ezeknek az előnyöknek tömegéből kizártnak tekinthető, Polgárjogú személyekkel a külterületeken alig találkozunk, még kevésbé bukkanunk ilyen jogállású egyénekre a kertségekben vagy a munkásnegyedekben. Mindezeknek áttekintése után megállapítható, hogy Debrecen népessége a XV. sz.-ra feltételezhető 3000 lélekszámtól folyamatosan és fokozatosan fejlődött, ezzel párhuzamosan a termelés arányai és irányai szerint kialakultak a különböző gazdasági ágazatok, ennek következtében létrejöttek azok a társadalmi rétegek, amelyeknek egyike a városon belüli uralkodó csoporttá vált, másika pedig az alkalmazottak, foglalkoztatottak csoportjaihoz sodródott. A társadalomnak ez a belső struktúrája a polgári forradalom irányában fejlődő út mentén folyamatosan tagolódik és fokozatosan mélyülnek el azok az ellentétek, amelyek már korábban kialakultak. Ilyen helyzetben érlelődnek a belső lélektani és társadalmi feltételek egy szabadabb termelési viszony megteremtéséhez, a polgári forradalom kibontakozásához. A feudalizmus méhében Debrecen lakossága is átment ezeken a fokozatokon. III. A városi hatalom testületi szervei Debrecennek a XV. század előtt közigazgatási szervezete ismeretlen. Vannak olyan adatok, amelyek már a faluközösségben élő településnek tanácsi szervezetére utalnak 1332-ből, viszont hogy ez a tanácsi szervezet milyen testületre épült, azt legfeljebb következtetések útján állapíthatjuk meg. Nyilvánvaló, hogy az 1361-ben biztosított bíróválasztási jogot megelőzően a bíró személyét a város földesura jelölte ki, és feltételezhető, hogy a falusi szokásoknak megfelelő módon a községet vezető bírók nemcsak évenként váltották egymást, hanem személyük megítélésénél részben a település rendje, részben pedig a földesúr akarata érvényesült. Ezek a nézőpontok a bíróválasztás jogával bizonyos értelemben megváltoztak. Feltehető ugyan, hogy szabad választásról mindaddig, amíg Debrecen földes-