Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 12. Debrecen, 1969)

Összefoglaló

ságpolitika az 1840-es években a pénzügyi romlásba hajolt. Föltétlenül új bevételi eszközöket, újabb jövedelemforrásokat kellett keresni, ehhez azonban a szabadabb polgári keretek, a korábbihoz viszonyítottan tágabb horizontú gazdasági intézkedések végrehajtása, a polgárság tőkebefektetéseinek biztosítása, végső soron a polgári forradalom győzelme volt szükséges. Debrecen nemcsak politikák társadalmi szempontból, hanem mindezek nyomán a pénzügyi gazdálkodás tekintetében is megérett a polgári forradalomra, az 1840-es években. Végigtekintve Debrecen város fejlődésén megállapítható volt, hogy egyes szervezeti formák tekintetében más jelek mutatkoztak a városi közigazgatás kialakulásakor, mint az ország több városában. Az a körülmény, hogy már a XIV. sz.-ban a sz. kir. városok jogállását a debreceni polgárság is elnyerte, de mégis földesúri joghatóság alá került, sajátos helyzetet teremtett s mind erőteljesebben mozgósította a belső erőforrásokat. Nemzetközi kapcsolatokat teremtő nagyvárossá szélesedett ki a polgárság gazdasági bázisa, földbirtokokkal, gazdagon termő iparágakkal rendelkezett, mindezekre támaszkodva a földesúrral eleinte egyetértőleg, később annak intézkedéseit figyelmen kívül hagyva kialakította az igazságszolgáltatásban, a képviseleti rendszerben, a pénzügyigazgatásban az önkormányzati, élet olyan jogkörét, amit csak a sz. kir. városok élveztek. 1693. óta formálisan is elnverte a sz. kir. város jogát, s annak birtokában a XVIII. sz. óta folyamatosan fejlődött ki az önkormányzat belső életrendje, amely az állami hatóságokkal történő viták után is lényegében sértetlenül megmaradt. A királyi biztos személyes beavatkozása többször olyan intézkedéseket eredményezett, melyek a közigazgatás és az igazságszolgáltatás gyakorlatát egyaránt érintették, de lényegében Debrecen mégiscsak az olyan városfejlődés példáiát tárja föl, amelynek az életében az önkormányzati hatalom erőforrásai nagyobb mértékben érvényesültek, mint az állami hatalom befolyása. Ugyanakkor megfigyelhető volt, hogy a felfelé ívelő gazdagodás, oolitikai tekintély a XVII. sz. végén elérte a fejlődés csúcsát, s egy időben e fokon maradva a XVIII. sz. közepe óta folyamatosan hanyatlott. A polgárság nemzetközi kereskedelme szűkebbkörűvé vált, nem tudott lépést tartani a mégjobban kibontakozó kapcsolatok igényeivel, s egymás után jelentek meg Debrecen piacain azok az idegen kereskedők, akik Pozsonyból, Pestről, Kolozsvárról. Kassáról, Lőcséről, majd továbbmenően Lengyelországból, Németországból. Ausztriából, az o!a~z városokból iparcikkeket szállítottak, hogv Debrecenből részben ugyancsak ina-ri termeivényeket, de nagyrészt nyersanyagot vigyenek magukkal. Minőségileg átalakult a polgárság kereskedelme és a feldolgozó kézműipar helyére lépett a nyersanyag eladása, amely természetesen inkább az agrár fejlődés tényezőire hatott kedvezően, mint az ipari életre. Annak kevés jelével találkozunk, hogy a kereskedelmi tőke az iparban nvert volna felhasználást, s emiatt Debrecen társadalmában fokozatosan kezdték átvenni a vezető szerepet a mezőgazdasággal foglalkozó birtokosok. Ilyen helyzetben érte el Debrecen a polgári fejlődés reformkori állapotát, s ezt a helyzetet találta a városban az 1848. évi polgári forradalom is. A reformkor lendülete, a forrongó változások, a rétegeződő polgári elemek baloldala, a haladás általános követelményei, a szabadabb kereskedelem kibon-