Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

I. Gönczy Pál élete és munkássága a kiegyezésig

ban létrejött az Egyesület nevű titkos nyelvészeti társaság. Tagsága jogászokból, bölcsészekből és teológusokból verbuválódott. Adatunk ugyan nincs arra vonatkozólag, hogy Gönczy Pál tagja volt az egyesületnek, de a szervezkedők valószínűleg hatással voltak reá. A diákifjúság országosan fellendült aktivitása nyugtalanságot keltett a helytartótanács körében. Ezért először csak a nyomdák ellenőrzését szigorította meg. Majd az 1836-ban megjelent rendeletében — Gönczy ekkor volt diák a kollégiumban — már a leghatározottabban tiltja a tanulóifjúság szervezkedését. A további intézkedések utasítják az iskolák vezetőit, hogy ,,. . .ollyan szónoklatokat, avagy versezeteket mellyeknek tartalma politikai tárgyakat foglalna magába" ne engedjenek előadni. A bölcs és nagytekintélyű professzorátus rövidesen megadta a választ, mely szerint: „Őfelségének jobbágyi alázatos tekintettel fogadott ezen kegyelmes Parancsolatja. . . már a helybeli Kollégyiumot illető. . . oskolai törvényekbe megelőzőleg beiktattatott"

8

, s erre lelkiismeretesen felügyel. Hiába volt azonban a helytartótanács és a professzorátus minden erőfeszítése, mert az országgyűléseken, a közéletben gyűrűző politikai mozgalom áttörte a kollégium kapuit. Hiába hangzót el a rektor „komoly" figyelmeztetése is. 1841ben például veszedelmes „izgató" levél terjedéséről szerezhetett tudomást a tanári kar. A levélíró, aki állítólag a Szatmár vidékén tartózkodó Somogyi Antal volt, nagy politikai tettekre Ösztönözte az ifjúságot, ,,. . . a korszellemet ti tartjátok közöttünk. Ha ti is tespedésbe merültök — írja — elröppen tőlünk és nem lészen a honban szabadság. . . pedig Európa jelen századában ha nem megyünk előre, xigy hanyatlunk." A továbbiakban politikai eszmék terjesztésére hívta fel a diákokat, majd így fejezte be. „Éljetek a köznek. Éltetek csak így lehet nyugodt, csak így boldog. . . Éljen a szabadság."

9 Az észak-magyarországi parasztfelkelés aggasztó hírei csakúgy, mint a reformkori országgyűlések viharos ülései egyaránt arra intették a gondolkozó fejeket, hogy haladni kell, ha élni akar a nemzet. A haladás hívei között a 30-as évek végén már ott állott az ifjú Gönczy is. Ebben kétségkívül a szoboszlói partikula és a debreceni kollégium hatását kell keresnünk. A bölcsészeti tanfolyam befejeztével — 1838 tavaszán — tanítani ment. A tanítóskodást a Bihar megyei Köbölkúton kezdte, de rövidesen nevelő lett. Egy ideig Köbölkúton működött, majd Gálos-Petriben a Draveczky-családnál. E két faluban a pedagógiai gyakorlat igen súlyos problémáival találta magát szembe. Volt alkalma tapasztalni a pedagógus alárendelt helyzetét, a falusi népoktatás ijesztő hiányosságait és a tudatlanságban tartott nép iskola iránti közönyét s nyomorát. A tapasztalatok életre szóltak, s az ifjúi lelkesedés kohójában átizzítva elősegítették haladó pedagógiai nézeteinek kialakulását. Ehhez vitte őt közelebb az a tanítókból álló baráti kör is, amelynek szervezője és vezetője volt. A kör tagjai időnként összejöttek, hogy megbeszéljék tapasztalataikat és vitatkozzanak az időszerű kérdésekről. A lelkes pedagógus csoport az európai pedagógiai mozgalmakról is igyekezett némi tájékozódást szerezni. Lépést akartak tartani a korral, tanulni kívántak a külföldi tapasztalatokból. Gönczy Pál a haladás gondolatát már magával hozta az iskola padjaiból, s most szükségességét a gyakorlat is megmutatta. A népoktatás problémáira megoldást kereső fiatal pedagógus közben fűvészkedéssel és kertészkedéssel is foglalkozott. Figyelemmel tanulmányozta a gazdasági könyveket, mert kialakuló nézete szerint a népnevelésnek a szellemi érdekeken túl, a nép anyagi érdekeit is szolgálnia kell. Kézügyességét nevelősködése idején állította közvetlenül az oktatás szolgálatába. Tanítványai számára föld-