Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

VI. Pedagógiai nézetei

Ez az intézmény ismétli és kiegészíti (statisztika, a hazai köz-, és magánjog alapelvei) az elemi ismereteket. Véleménye szerint a három tárgy tanítása által az ifjú „a polgári állásban öntudatosan" forgolódhat. Gimnáziumi tantervében abból az általános elvből indult ki, hogy a „realizmus és a humanizmus" együtt alkotja az ismeretek szerves egységét. A tantárgyakat s azok anyagát is ennek megfelelően kell összeválogatni. Elítélte a csak természettudományt igenlő „viszketeges korszellemet", de elhatárolta magát a csak humán pártiaktól is. A szélsőséges nézetek elleni harcban így fogalmazta meg véleményét: „Míveljük a tudományokat, de nemcsak a természettudományokat, hanem általában minden tudományt."

104 A szakrendszerrel tanító gimnáziumban: etikai, filológiai, reál és esztétikai tanulmányokat különböztetett meg. Az etikai tárgyak közé számította a történelmet is. E tantárgyban a világtörténelem kellő figyelembe vétele mellett a hazai történet megtanítását tekintette fő célnak. Tantervébe rendkívüli tárgyként modern nyelveket (francia és angol) is felvett. A reáliák között különösen fontosnak tartotta a természetrajzot. Egyik könyvében a következőket mondja: „. . .a természeti tárgyak alapos ismerete által nemcsak anyagi jólétre tehetünk szert, hanem tanítása és tanulása által az ifjúság szép iránti érzését, értemisége fokozatos fejlődését és kedélyét is legbiztosabban képezhetjük."

105 A természetrajz keretében növénytani, állattani, ásványtani sőt kevés geológiai ismeretet is nyújtani akart. Szemléletében a reáliák lényeges részét alkotta a. földrajz is. Wesselényi Miklóssal egyezően e tárgy tanítását szokatlan lelkesedéssel méltatta. A földrajzot, mint önálló tantárgyat a korábbi századokban nem tanították. Nem ismerték fel tanításának fontosságát. Sokszor a biológiához vagy a fizikához kapcsolták, de leggyakrabban a történelemmel párosították. Tanítása színvonalatlan volt. Hosszú ideig magát a földrajztudományt sem tartották önállónak. Gönczy nem értett egyet az ilyen tudományszemlélettel. Azt írta, hogy az emberi művelődésben a földrajzot nem lehet mellőzni. Ezt a tudományt önálló tárgyként kell tanítani. Ervelése szerint a földrajz magyarázza meg a bennünket körülvevő világot valamennyi jelenségével és tüneményével együtt. Ez a tudomány tárja elénk az emberiség elterjedését, ez mutatja be az emberi alkotásokat. Vagyis a földrajztudomány más ismeretek, különösen a természettudományos ismeretek felelevenítője, „egybefoglaló része". Gondolatában újszerűen hangzik az a felismerés, hogy a tantárgyak között létezik „egybefoglaló" tárgy is. Az esztétikai tárgyak között a rajzolástannal foglalkozott bővebben. Helytelennek tartotta, hogy az iskolák mellékes tantárgynak tekintik a rajzolást. A rajz igen alkalmas az ízlés nemesítésére és a testi, szellemi ügyesség kiművelésére. Az ipari és a mérnöki pályákra lépők számára pedig nélkülözhetetlen. A kor polgári szükségletéből kiindulva a rajzolás tanításának általánossá tételét hangoztatta. E tárgyat a matematika „kiegészítő", felvilágosító részének tekintette. Az elemi iskolákban a rajzolás elemeivel, a gimnázium alsó osztályaiban a szabadkézi rajzzal, a „műtani" rajzolás kezdeteivel, a felsőbb osztályokban a műtani rajzolás tudományos részeivel akarta megismertetni a tanulókat. 1860-ban „Egy protestáns gimnázium terve" című munkájában a következő heti óraterv bevezetését javasolta a nyolc osztályos gimnázium részére: Vallás 16 óra Történelem 24 óra Mennyiségtan 24 óra Természettan 16 óra