Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

VI. Pedagógiai nézetei

folyamat a tanulók spontán érdeklődési körébe és a megszerzett munka tapasztalatainak határai közé szűkül. A haladó polgári örökség még szélsőségesebb megtagadását jelentette e téren Georg Kerschensteiner, a két világháború között nálunk is nagyhatású müncheni pedagógus ún. munkaiskolája. Elmélete a manuális tananyag és az elméleti tananyag mechanikus különválasztásával, az utóbbi lecsökkentésével -—• valóban áthidalhatatlan szakadékot eredményezett ,,a cselekvés és a gondolkodás között." Gönczy a munkára nevelés legfőbb eszközét — Varadi Szabó Jánoshoz hasonlóan — a népiskolai kertekben kereste. Eképzelése szerint ez az a tér, ahol a tanító hasznos öntevékenységre szoktathatja a gyermeket, fejlesztheti „munkássági hajlamát", és igénybe veheti önkéntes munkáját is. Ennek érdekében sürgette, hogy minden népiskolát lássanak el munkatérrel. A tanítói munka megkönnyítése végett kidolgozta a kert helyes felhasználásának tervét is. A fentiekben már közölt tanítási anyagnak megfelelően három részre osztotta a körülkerített és öntöző kúttal is ellátott kert területét. Az egyikben gabonafélék, a másikban takarmányfélék, a harmadikban kerti növények, (gyümölcsfák) termesztését javasolta. Szerinte az lenne az ideális helyzet, ha az iskola egy különálló fáskertet is létrehozna. Ez igen jónak bizonyulhat a jövedelemszerzés szempontjából, de a nép számára nyújtott helyes példaadás érdekében sem lenne haszontalan. Hiába létesült azonban népiskolai kert, hiába készült felhasználására alapos terv, a munkára nevelés várható eredménye még nincs biztosítva. A siker meghiúsulhat azon, ha a nép nem érti meg az iskola szándékát. Mint a realitások embere attól tartott, hogy a fizikai munka bevezetése zúgolódást vált ki a szülők 8. Tervrajza népiskolai udvar és kert létesítéséhez

90