Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

I. Gönczy Pál élete és munkássága a kiegyezésig

Gönczy Pál azonban inkább a népoktatás előmozdítását akarta szolgálni. Tulajdonképpen ezért írta a két kiadást megért: Oktatás a gyümölcs- és eperfa tenyésztésben című könyvét is, amit a budai helytartóság nagy elismeréssel jutalmazott.

28 A közvetlen hangú könyvecskében két ember beszélget egymással: Földesi, a mintagazda és a tanulni vágyó tanító. A tanító — saját kérésére — együtt dolgozik Földesivei,hogy elsajátítsa a gyümölcskertészkedés minden fogását. Ismereteit sikeresen hasznosítja saját iskolájában és falujában is. Művét útmutatásul szánta a nép és a népoktatási intézmények számára. A második kiadás előszavában régi meggyőződésének adott kifejezést, amikor így írt: „Az iskolai elméletek tanítása és tanulása közben a kertészet ügyesítő munkája kellemes, egyszersmind hasznos és egészséges foglalatossággal kínálkozik; áldása pedig kiszámíthatatlan mind magára az egyénre, mind a családra, mind a nemzetre nézve."

29 A könyv igen értékes terméke a kor mezei gazda irodalmának, s évtizedekig a tanítók vezérkönyve volt. 1865-ben jelentette meg: Pestmegye és tájéka viránya című könyvét. Megírásánál a német Lamarck szempontjait követte. A református egyházzal pályázatokat tűzetett ki korszerű népiskolai könyvek megírására. Majd megindította az újabbkori iskolai térképkészítést is. A főváros iskolaügyének rendezése érdekében készítette az Emlékirat Pest városa tanügyi bizottsága és képveselő testületéhez című művét. Tervezetében a népoktatás fogyatékosságaiból indult ki. Joggal állította: a tanítók ,,. . .minden lelkiismeretessége és ügyessége nem lehet elegendő arra, hogy egy osztályba szorított 80—-104 gyermeket képezve bírnának oktatni."

30 A nagy létszám kínozza a pedagógust és a tanulót. Az ilyen iskolából menekül a gyermek. A képviselőtestület elé konkrét javaslatokat terjesztett a szükséges iskolák és tanítók számára vonatkozóan. Indítványozta, hogy Pest városát — a könnyebb igazgatás céljából — hat kerületre osszák fel. Az iskola-telkek célszerű megválasztására is felhívta a figyelmet. Beszélt az iskolák vezetéséről, igazgatásáról és az iskolakerületi felügyeletről. Szerinte az iskola igazgatását úgy kell megszervezni, hogy ezáltal a : „. . . nagy közönségben a városi iskola ügy iránti érdekeltséget költeni, ébren tartani és fokozni lehessen."

31 Eddigi elméleti tevékenységét összefoglalva olyan pedagógust ismertünk meg Gönczyhen, aki a hétköznapok munkájának tapasztalatait képes volt elvi magaslatra emelni. Munkájához, küzdelméhez erőt adott, hogy éles szemmel és kiváló gyakorlati érzékkel ott állott a társadalmi élet sodrában. Mindig felismerte a cselekvés terét és eszközeit. Amikor a bécsi udvar bosszúállása nehezedett az országra nevelési tapasztalatokat gyűjtött, botanizált és gazdálkodásra tanított. Amikor az elnyomás csökkent, a nevelésről írott cikkeivel közvéleményt igyekezett teremteni, hogy tovább mehessen a népoktatás megreformálásában. Tevékenységét ekkor és később is a sokrétű pedagógiai munka mellett a gazdálkodás elméleti és gyakorlati készsége egészítette ki.