Juhász Imre: Gönczy Pál, a reformer pedagógus (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 11. Debrecen, 1969)

I. Gönczy Pál élete és munkássága a kiegyezésig

diákok e téren egy sorban haladtak. A pestiek, győriek mellett a debreceni ifjúság is követelte, hogy „... az eddig divatban volt censurák és examenek eltöröltessenek".

20 Pedagógiai vonatkozásban legfőbb kérdés a modern népoktatási törvényjavaslat és az egyetemi szabályzat elkészítése volt. Akár az első egyetemes tanítógyűlés, akár a népoktatási törvényjavaslat vitáit vesszük is szemügyre, azonnal láthatjuk, hogy a feladatok nagy energiát, nagy kitartást és elvhűséget követeltek a haladás híveitől. Sokat számítottak a személyi feltételek is. Gönczyre, a haladó szellemű vidéki pedagógusra nem véletlenül figyeltek fel a győztes polgári forradalomban létrejött vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetői. Szőnyi tanácsos révén külföldi tanulmányútra kapott megbízást. Lényegében ezzel kezdődik a két férfiú szorosabb kapcsolata, mondhatni barátsága. A baráti együttműködésnek megvolt az alapja. Mindketten a debreceni kollégium növendékei voltak. Szőnyi Pál egy ideig a kollégium matematika tanáraként működött. Gondolkodásuk is közel állott egymáshoz. Mint tanügyi írók mindketten Pestalozzi szellemét sugározták, és ellenálhatatlanul vonzódtak a természethez, a természettudományokhoz. A későbbiek folyamán mint kartársak dolgoztak együtt. A megbízatás értelmében Gönczynek Berlinbe kellett volna utaznia Adolf Diesterweghez, a haladó szellemű német pedagógushoz. Amikor utazásának idejét, körülményeit tisztázni akarta a minisztériumban, Pesten már az áruló Jellasics támadásáról terjedtek a hírek, sőt a forradalmi tömeg akkor szolgáltatott igazságot Lamberg felett. A megbízatás végrehajtása e pillanatban kétségesnek látszott, ezért meghátrált és visszafordult. A Diesterweggel való találkozás meghiúsulását őszintén sajnálhatjuk. Fő célkitűzése volt ugyanis az egyház oktatás feletti uralmának megszüntetése, s e téren Gönczy Pál bátrabb lehetett volna a nagy pedagógus példájával, eszmei hatásával. Miután Pestről visszatért, zeleméri intézetét feloszlatta, és családjával együtt Gálos-Petribe, felesége szülőföldjére távozott. Zeleméri munkájának eredményeit azonban megőrizték növendékei. Ezek közül ötnek későbbi foglalkozását is tudjuk (kettő asztalos, egy kovács, egy kertész, egy földműves lett). A szabadságharc idején Gönczy nemzetőr tiszt lett. Csapatával Kolozsvárig ment, ahonnan Bem határozatára visszatért.

21 A világosi fegyverletétel után a császári csapatok véres bosszújával együtt idegen elnyomás szakadt az országra. A legjobb hazafiakra nehéz sors várt. Bujdosni kényszerült Sillye Gábor is, a szabadságharc volt kormánybiztosa, aki Gönczy Pál kólyi házában talált menedéket. Egy szolgabíró árulása következtében éppen itt fogták el a hajdúk utolsó főkapitányát. Sillyét 10 évi várfogságra ítélték. Ebben az időben a pedagógusokra is nehéz sors várt. A forradalomban nagyobb szerepet játszó tanítókat, tanárokat börtönbe zárták vagy erőszakkal besorozták az osztrák hadseregbe. Nem volt sokkal könnyebb sorsuk azoknak sem, akik taníthattak. Ezeket az idegen elnyomás és megaláztatás sújtotta. Számos helyen még a későbbi években is súlyos anyagi nehézségekkel küzdöttek a tanítók. Jó példa erre a nagy pedagógus szülővárosa, Hajdúszoboszló is. E város tantestülete éveken át elkeseredett bérharcot vívott a presbitériummal. S mint ahogy a jegyzőkönyvből is kiderül, hiába kérték: „annyi szenvedések és nélkülözések közt is, igazán és híven megszolgált múlt évi hátrányaik" kifizetését. Pedig „enélkül — írják — a tanítótestület, mely férfiasan betölté a maga körét, a legnyomorultabb jövőnek néz elébe. . ,"

22 Az abszolutizmus korában nem sokat törődtek a népoktatással. A népiskolai