Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)
Komoróczy György: A hajdúkerület szervezetének néhány problémája a XVII-XVIII. században
dúkerület jelentős szerepet vállalt az állami adóigazgatás, a katonai elhelyezés, a porciók behajtása, az igazságszolgáltatás és más többfajta területen; működésének sajátosságát az is jellemezte, hogy területileg egymással össze nem függő városokat fogott egybe, hiszen Vámospércs és Böszörmény között ott feküdtek Debrecen birtokai, Szoboszló és Böszörmény—Nánás között Balmazújváros, valamint a Hortobágy nagy birtoktestei. Az egymásba ékelődő, földrajzilag idegen törvényhatóságokhoz tartozó kerületnek nagy erőfeszítéseket kellett tennie, hogy fenntartsa, megvédje és továbbfejlessze jogállását az egész államigazgatáson belül. Ez a probléma ezideig még érintetlenül várja a kutatókat. Kérdőjel marad az eddigi dolgozatok körében a kerületi tisztségviselők személyi állandósulásának folyamata is, ezen túlmenően a szabad hajdúk társadalmi életében az osztályuralom megszilárdulásának jelenségei, annak az ellentétes folyamatnak megvizsgálása, hogy milyen formák között alakult ki egyfelől a kerületi vezetés arisztokratizmusa, másfelől a vele szembeszegülő osztályharcos felkelések láncolata. Mindezek ismerete föltétlenül megköveteli a kerületi szervezetben meghúzódó gyökerek feltárását és az igazgatási formák alakulásának megvizsgálását. Az ide vonatkozó források a jegyzőkönyvekben megtalálhatók s a feldolgozások szinte kézbe kapják a forrásanyagot. A Hajdúkerület eleinte csak időszakos tárgyalások formájában foghatta össze a szabad hajdúvárosokat; Ez a helyzet kb. a XV IL sz. III. negyedéig állhatott fenn. Ilyen állapotokra utalnak a később alkotott határozatok. A városok legmagasabb fokú szervezeti fóruma a közösségi ügyek megtárgyalása céljából már kezdetben is a közgyűlés volt. A XVII. sz. utolsó negyedének kezdetén még mindig időszakosnak tekinthető a közgyűlés, amelyet feltételezhetőleg elsősorban az állami porciók elosztása érdekében hívhattak össze. A városi jegyzőkönyvekben is alig találjuk nyomát annak, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek folyamán közgyűlést tartottak volna. Ezért látszik jogosnak az a felfogás, amelyet a Kerület fejlődésének szakaszairól vallunk, miközben a most említett időszakot az első szakasz nevével jellemezzük. A második szakasz akkor kezdődött, amikor a közgyűlés időszakos jellegét, ha nem is minden napra, de egy-egy hónapos váltással megtartott tanácskozásai kezdték felváltani. Ebben a szakaszban minden gyűlés kezdte megvizsgálni a korábban hozott határozatok végrehajtását. Herpay felfogásától eltérően ennek az időszaknak kiinduló pontját 1693. évre tesszük. Ez év május 12-én ugyanis egy határozat kapcsán Szoboszló város jegyzőkönyvében arról olvashatunk, hogy „a nemes hét hajdú városi congregatio a protocolon és esztendős causaknak felhányása és kereséséért a nótáriusnak fáradtságáért rendelt 24 dénárt." Ez a határozat arra mutat, hogy az egyes városokra érvényes döntéseket hoztak a közgyűléseken s feltehető, hogy a jegyzőkönyveket egyidejűleg megírták, de a fogalmazványok valamilyen hanyag kezelésmód folytán összekeveredtek, esetleg eltűntek. Még a XVIIL sz. elején is gyakran találkozunk a jegyzőkönyvi fogalmazványoknak az előbbihez hasonló hanyag vezetésével. A Kerületi jegyzőkönyvek első bejegyzései 1694-ből származnak; a porció felosztására vonatkoznak. Ez a feljegyzés mindenesetre már határozottan jelzi a szervezet fennállását. A következő évek során, de 1696 óta rendszeresen általában hetenként tartottak közgyűléseket, de mindenkor változó helyen. A „generalis congregatio" kifejezés 1698. szeptember 13-án fordul elő és ettől fogva a jegyzőkönyvek e formulát tudatosan használják. 1699. szeptember 8-án arról olvasunk : „minthogy az útnak hosszas volta terhes és súlyos, hogy a hiában való 6 A hajdúk. 81
