Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Dankó Imre: A hajdúság eredete

hajló forradalmi erőt. Ennek az alapvető tanulmányának az eredményeit fejlesztette tovább Szabó István A hajdúság kialakulása című tanulmányában.

18 Munkájában rámutatott a fegyveres hajtó-hajdúk mellett a télen-nyáron szállosokon tartózkodó pásztorok számbeli szaporodásának jelentőségére. Ez a szilaj pásztorság a XVI. század harmadik-ötödik évtizedében a mind jobban szaporodó földönfutóvá váló parasztságból gyarapodott. A parasztság földönfutóvá válását nemcsak a török terjeszkedése idézte elő, hanem a földesurak hatalmaskodása is. Ez a szilaj pásztorság is, mint a hajdúság egyik alkotórésze jelentkezik. Szabó István is kitért kutatásaiban a végvárakban katonáskodó királyi hajdúk és a szerteszét kóborló, vajdáik vezetésével alkalmi katonai szolgálatokat is vállaló, de egyébként a saját kezükre dolgozó szabad hajdúk közötti különbségre és összefüggésekre. A XVI. század végére szerinte is a hajdúság zömét a földönfutóvá vált tiszántúli és tiszamelléki magyar jobbágyság alkotta. Bocskai ezt a hajdúságot nyerte meg ügyének és letelepítve tette „nagy földnek gyámolául". A hajdúság eredetével — végezetre — jó magam is foglalkoztam. A hajdúság különböző csoportjaival kapcsolatosan több ízben is összegeztem az idevonatkozó kutatások eredményeit.

19 De önállóan is foglalkoztam a hajdúság eredetének problémájával.

20 Vizsgálódásaimban a régebbi vélemények kiszélesítésére törekedtem s azok felhasználásával igyekeztem a homályban maradt részeket felderíteni. így többek között igyekeztem a hajdúságot nem szűkített formájában vizsgálni. Kutatásaim közben nemcsak a hét hajdúváros lakosságát vettem figyelembe,hanem azokat a hajdúkat is, akiket soha sem telepített le senki, hanem a XVI—XVII. században, az örökös harcok között elhulltak, felmorzsolódtak. Abból a társadalomtudományi tételből kiindulva, hogy azonos gazdasági-társadalmi-politikai események — viszonyok azonos társadalmi formációkat alakítanak ki, kutatni kezdtem a hajdúság kialakulásának a különböző népek körében fellelhető feltételeit. Rámutattam, hogy a hajdúság két tényező hatására alakult ki: az első a feudalizmus anarchiája, a másik pedig a török terjeszkedése. Nálunk a feudális anarchia Mátyás halálával kezdődött és többek között állandó hadserege felbomlásában is megmutatkozott. A Mátyás-féle állandó hadsereg egyes felbomlott elemeiben már keresnünk kell a hajdúság csíráit, akárcsak a naszádosokban is, akiket jellemzően vízi hajdúknak is neveztek és az ország déli határának védelmét látták el. A Hunyadiak hadseregében tekintélyes számú délszláv elem hadakozott a török ellen. A Hunyadiak hadseregét valóban a délkeleteurópai népek összefogásának kell tekintenünk a török ellen.

21 Ennek a felbomlott, délszláv elemekkel is rendelkező hadseregnek a határon maradt és ott hadakozó részeit a XVI. század első három évtizedében egyre szaporították azok a balkáni menekülők, akik a török elől futva egészen idáig eljutottak. A mohácsi vész idején ez a délszláv-balkáni eredetű hajdúság Cserni Jovan cár vezetésével nagyszabású önálló vállalkozásba is kezdett.

22 Ebben az időben a magyarországi hajdúság etnikailag még minden bizonnyal délszláv-balkáni többségű volt, különösen, ha hozzávesszük, hogy a hajcsárokból hajdúkká lettek egy része is délszláv lehetett. Ez azonban csak addig tartott, amíg a mohácsi vész után hazánkat el nem özönlötte a török és a magyarság nagy tömegei nem kerültek abba a helyzetbe, amibe előzőleg már a Balkán különböző népei jutottak. A török által elpusztított területek lakosságának egy része hajdúnak állt és vagy mint szabad hajdú vajdája vezetésével saját kezére dolgozott, vagy mint királyi hajdú várszolgálatot vállalt nem annyira a bizonytalan zsold, mint inkább a hajdúkatonának kijáró szabad préda reményében. Hangsúlyoznunk kell, hogy szabad hajdú