Módy György szerk.: A hajdúk a magyar történelemben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 10. Debrecen, 1969)

Benda Kálmán: A Bocskai-kori hajdúság összetétele és társadalmi törekvései

Benda Kálmán A BOCSKAI-KORI HAJDÚSÁG ÖSSZETÉTELE ÉS TÁRSADALMI TÖREKVÉSEI Az utóbbi évek kutatásai a Bocskai kori hajdúság történetének számos, korábban homályos kérdését tisztázták

1

, de még mindig vannak megoldatlan problémák. A hajdúság kialakulásának, etnikai összetételének kérdése megoldottnak mondható, s míg Takáts Sándor még többségükben délszlávoknak vélte őket, ma már tudjuk, hogy csekély kivételtől eltekintve magyarok voltak.

2 Társadalmi összetételük is általában tisztázódott. Míg korábban nemegyszer hangzottak el olyan nézetek, hogy a hajdúk, közelebbről a Bocskai által letelepített hajdúk „nagyrésze nem is paraszt, hanem a törökdúlások miatt hajléktalanná vált nemes ember" volt,

3 ma már nem kétséges, hogy óriási többségükben a jobbágy-parasztság soraiból kerültek ki.

4 A már megoldott problémák azonban újabb feleletre váró kérdéseket vetettek fel, éppen a hajdúk társadalmi hovatartozását és tudatát illetően. Vajon ez a paraszti eredetű katonaréteg hordozója és képviselője volt-e a paraszti társadalmi törekvéseknek vagy nem. A nemzedékeken át zsoldból és zsákmányból élő katonák a paraszti termeléssel tartottak-e valamilyen kapcsolatot, s ez a kapcsolat közrejátszhatott-e tudatuk formálódásában? Beszélhetünk-e egyáltalában arról, hogy a hajdúság egészét vagy zömét azonos társadalmi tudat és egységes társadalmi politikai törekvések jellemezték ? Molnár Erik úgy vélte, hogy a XVII. század elejére a hajdúság teljesen kiszakadt a termelésből, zsoldos elemmé lett, amelyik annak szolgált, aki jobban megfizette.

5 Makkai László véleménye szerint, bár a hajdúság sem a parasztsághoz, sem az uralkodó osztályhoz nem tartozott, mégis „a hajdúk nagyrésze nem volt annyira gyökértelen, a paraszti élettől elidegenedett elem, mint a nyugateurópai zsoldosok", ezért is fogadta el sorsa rendezéseként Bocskaitól a földet, a letelepítést.

6 Nagy László viszont úgy látja, hogy a hajdúság azonosítható a parasztsággal. Főleg a szabadságharc idején — írja — „a hajdúk és a hadra sereglő jobbágyok sorait csak nehezen és erőszakoltan lehetne kettéválasztani,"amiből következik, hogy céljaik is azonosak voltak: „az idegen elnyomás megszüntetésén túl az, hogy fegyveres harcukkal maguknak jószágot és szabadságot szerezzenek.

7 Ehhez hasonló Rácz István álláspontja, aki szerint „a magyarországi hajdúkat korántsem azonosíthatjuk más európai deklasszált elemekből összegyűlt zsoldosokkal. Azokat semmiféle nemzeti hovatartozás tudata nem kötötte össze. A magyar hajdúknak nem volt mindegy, hol és miért harcoltak."

8 Az egymással ellentétes vélemények közt pusztán spekulatív alapon nem dönthetünk. Ahhoz, hogy kijelölhessük a hajdúság helyét a korabeli társadalomban és hogy meghatározhassuk társadalmi és politikai tudatát, előzetesen egy dolgot kell konkrétan megvizsgálnunk: igaz-e, hogy a Bocskai-kori hajdúság a parasztságból és a paraszti termelésből már teljesen kiszakadt réteg volt, amelynek magatartása zsoldos mentalitást tükröz. Hogy a kérdésre válaszolhassunk, próbáljuk meg adat- és számszerűen meg-