Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)
Jegyzetek
Az 1720-as összeírásból a háztelekkel rendelkezők 2/3 része kimaradt. Két magyarázat lehetséges. A magistrátus tudatosan kihagyta a lakosság jelentős részét azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a városra kivetendő adóösszeget ezáltal csökkentse. Ennél lényegesebb ok lehetett az, hogy a panperizálódás következtében a háztelekkel rendelkezők 2/3 része már olyan szegény, hogy adófizetésre nem volna kötelezhető. Nemcsak Nánáson, hanem a többi hajdúvárosban is hasonló folyamatnak kellett lejátszódnia. Böszörményben 1715-ben 138, 1720-ban pedig 119 megadóztatható lakost írtak össze. 1718-ban — belső használatra —- az esedékes adóöszszeg szétosztásához marhaszám összeírást készítettek. 340 lakos került fel a listára. 233 A nánási gyakorlat analógiájaként megkockáztatjuk azt a feltevésünket, hogy a marhaszám összeírásnál a háztelekkel rendelkezőket vették figyelembe. Ezek szerint Böszörményben is a lakosok 2/3 része az országos adózás szempontjából — szegénysége miatt — nem jöhetett számításba. Nem lehet véletlen arányszám megegyezése. 234 A fentiek még egy ilyen lényeges törekvésre is rámutatnak. Az országosan kialakított adónormák alapján a hajdúvárosok lakóinak csupán 1/3 része lenne adófizetésre kötelezhető. A hajdúvárosok módos rétege azonban a terhek egy részét az igen szegény lakosokra hárítja át, miután az adóösszeg szétosztásánál az országostól eltérő kulcsot alkalmaz. A XVIII. század elején a hajdúvárosok válságos helyzetbe kerültek. Kiváltságaikat nagy anyagi áldozatok árán tudták megőrizni. Ugyanakkor a gazdasági életben új jelenségek figyelhetők meg. A földművelés fejlődött: a megművelt földterület növekedett, minőségi változás tapasztalható a földhasználat módjában. Társadalmi téren a vagyoni differenciálódás erőteljesen kibontakozott. Ennek legfőbb bizonyítéka a kisbirtokosok panperizálódása és a szántóföldek egyre kevesebb kézben való koncentrációja. A XVIII. század harmadik évtizedére létrejöttek a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének elemi csírái (árutermelésre képes földbirtok-koncentráció, bérmunkára kényszerülő társadalmi réteg, belső piac, előrelépés a földművelés technikájában).
