Poór János: A hajdú városok gazdasági és társadalmi helyzete (1607-1720) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 9. Debrecen, 1967)

V. Gazdasági helyzet

V. GAZDASÁGI HELYZET (1660—1720) 1. Természeti adottságok A hajdúvárosokat természeti, földrajzi adottságaik mezőgazdasági termelésre predesztinálták. Határuk sík, itt-ott emelkedett ki egy-egy halom, domb. Folyóvizük nem volt, legfeljebb a belvizek lefolyására képződtek kisebb medrek. Ilyen képződmények a Hortobágy (Szoboszlót, illetőleg az angyalházi praediumot érinti), a Kösely (Szoboszló határában), a Kadarcs (Böszörmény határában). Ezért a halászat nem játszott lényeges szerepet a hajdúvárosok életében. A föld nagyobb része hátas, vagyis vízmentes, kisebb része lapályos, időnként vízborította terület. A hátas földek kétfélék : homokos fekete és homok tartalmúak. Az előző jó minőségűnek mondható: Szoboszló, Böszörmény és Nánás határában található elsősorban, míg a homokos föld Vámospércs és Hadház határára jellemző. Ez utóbbiak csak egyes termények, pl. rozs termelésére alkalmasak az általunk tárgyalt korszakban. A vízjárta lapályos földek talaja kevésbé televénycs, többnyire szikes, így ha víz nem is borítja, szántásra gabonatermesztésre csak feltételesen használható, mivel a föld talaja csak kevésbé kötött, s a szárazságot hamar megsínyli. A hajdúvárosok határában tulajdonjogi szempontból kétféle földet különböztetünk meg. A kiváltság fejében nyert terra privilégialist vagy terrénum privilegialet, amely a XVIII. század eleji összeírásokban „suum territórium" néven szerepel, valamint a különböző helyekről zálogba, bérbe vett praedialis pusztákat. A letelepedés utáni évtizedektől a hajdúvárosok közössége következetesen törekedett földek szerzésére. Ezt megkönnyítette az a tény, hogy a nagymérvű pusztásodás következtében a nemesek, sőt a fiscus is szívcsen hasznosította földjét — még olcsó áron is — zálogba, bérbeadással. Nem a szükség kényszerítette a hajdúvárosokat a praedialis földek megszerzésére, hiszen a XVII. század folyamán a beköltözöttek a zálogösszeg megfelelő hányadának lefizetése után korlátlanul szerezhettek a zálogföldekből. Sőt még a XVIII. század elején is a hajdúvárosok zálogba bírt földjeiket bérbeadással hasznosították: pl. Hadház 1715ben Szegegyházán két és fél bérelt telket adott bérbe rácz-fehértóiaknak, Hadház vidi praediumának egy részét is d'ebreceniek szántották, vetették, érte kilencedet fizettek.

133 Nánás Tedej pusztának felét vette zálogba, ahol idegenek is legeltették a marháikat :

134 Böszörmény, a Szentgyörgy prédiumból három részt használt, és a pusztát bérlő debreceniektől 8 debreceni és 20 pozsonyi köböl gabonát kapott érte

135 stb. A határ hasznosításának lehetőségeire, a földminőségére az 1702, 1715, 1720-as összeírás adataiból megjegyzéseiből lehet következtetni.

136 Az összeírások azonban sötétebb képet nyújtanak a valóságnál. Kritikával kell fogadnunk megállapításaikat a földek, az erdők stb. minőségére és hasznosíthatóságának mértékére vonatkozó részét. Ettől függetlenül támpontul fognak szolgálni, miután más adat nem áll rendelkezésünkre.