Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Jegyzetek

26. Borovszky Samu: Szabolcs vármegye monográfiája (Bp., 1900.), valamint Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (Bp., 1963.) 804 — 805. 1067 körül az Aba nembeli Péter ispán a Mezöcsát határában levő Százd-puszta helyén monostort alapított, melynek birtokai közt ott találjuk Hortobágyat is. A monostor valószínűleg a tatárjáráskor pusztulhatott el, s 1267-ben Pued ispán átíratta az alapítólevelet. A százdi apátság alapítólevelében Csege szomszédságában szereplő helynevek azonosíthatók egy 1638-ban kelt iratban is feltüntetett helynevekkel: A szerencsi főbíró Bodó Márton adja tudtunkra hogy a szentmargitai határ ,,Cege felöl az határhalmot tudom határnak. . . Az Cerepes felen az az kett Zokor halmának, kinek az a határ. Az Cerepesen belől az darasaig az miatt ki megien azon innen margitai föld a Sandalik határra, az határ az Sandalik mellett vagion egy füves utaczka, mely az Hortobagira szolgál alá. Egy kes ereczke, ez a margitai határ viszont az Hortobagi mellett is az volgies fokig ment a margitai föld és az volgies fokk is Szentmargitához való. Az hatjas focka, az foka portióis Szentmargitai föld az Nolos fokáig. Innen megien az határ az Ispán határig. Ezen túl az Sebes ér fele fel tez az margitai határ az bé vágott kutakon kívül." (NYÁL act. pol. fasc. 56. No. 30. 1638.) 27. Országos Levéltár (a továbbiakban O. L.) D. L. 324. Az eredeti oklevél nincs meg csak a Jászói Konvent által 1753. október 16-án készített másolat. Az oklevelet pontatlanul közli még Fejér György: Codex Diplomaticus Hungáriáé IV/2. 16. Minthogy a falu történetére vonatkozó első megbízható adatot ez a IV. Béla királytól eredő 1248. február 28-án kelt oklevél tartalmazza, a vonatkozó szövegrészt az alábbiakban adjuk: ,,Item dedimus aliam nostram propriam prope Tyciam sitam Chege vocatam cum Kech (két ?) Kechkes, et Puchlaka cum tributo consveto, ex integro ab antqo, et transitu ex utraqe Parte Tyciae, inter suas metas cum ambabus partibus Tyciae, nec non cum omnibus utilitatibus et pertinentiis suis ac piscaturis in Velges, et in Mortva magna, cum contiqua terra simul et Martvam praedictam, cuius medietas in toto cum nemore Teulgescherethye (tölgyerdő ?) nominata pertinet ad villain Chege memoratam alia medietas in piscatione pertinet Abbati, et Monosterio de Ohath cum suis patronis; Dedimus et piscatures in Hortubag pertinentes ad eandem villain Chege juxta transitum magnae viae eunti de Chege ad villam Nagbezermen dicta infra et supra." 28. Árpád-kori új Okmánytár (Bp., 1870.). Szerkezeti Wenzel Gusztáv. V. 202. 29. Gróf Nagykárolyi Károlyi család Oklevéltára (Bp., 1882. Sajtó alá rendezte Géresi Kálmán) II. 318, 319, 323, 324. A Filegória mellett levő, a XVIIL században még ismert Vezekény helynév feltételezni engedi azt, hogy Taksony, vagy I. István király idején befogadott és a Tisza mellé letelepülő besenyők e helyt kisebb települést hoztak létre. A besenyőknek a XI — XII. században környékünkre történt letelepedését igazolják Ohat és Kocs besenyő eredetű helységneveink. Györffy György: Besenyők és magyarok (Bp. 1940.) Körösi Csorna Archívum. 493. 30. NYAL. Investigatio ad Novem Puncta Urbarialia ex parte Possessionis Csege (1772.). 31. Borovszky: Szabolcs vármegye monográfiája és Pethő Bálint: Visszapillantások c. kézirata (TREL). 32. Degré Alajos: Magyar halászati jog a középkorban (Bp., 1939.). A Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtörténeti Szemináriuma Illés József szemináriumának kiadványai. 5. szám. 33. Eckhard Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet c. egyetemi jegyzet. (Bp. 1946.) Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. (Bp., 1953.) Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a XIV. században c. kötet, valamint Szabó István: A magyar parasztság története (Bp., 1940.). Magyar Szemle Kincsestára, továbbá Szabó István: Hanyatló jobbágyság a középkor végén. Századok (Bp., 1938.). 34. Anjoukori Okmánytár III. (Szerk.: Nagy Imre Bp., 1887.) 304 — 306. 35. Károlyi család Oklevéltára II. 334, 335, 348, 349. 36. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. (Bp., 1890.) 507, 526. 37. Pápai tizedjegyzék (Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia — Rationes collectorum pontificiorum in Hungária. Bp., 1885.) 327, 330, 344, 360. 38. Károlyi család Oklevéltára II. 318, 319, 323, 324. 39. Károlyi család Oklevéltára III. 266, 267, 308, 309. Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából (Debrecen, 1936.) c. művében azt írja, hogy az 1248-ból származó már említett oklevélben szereplő Cserép falu azonos Cserepessel. Zoltai téved, mert az oklevél kifejezetten Borsod megyei Cserép falut említi. 40. Bebek viselt dolgaira vonatkozó adatokat lásd Adalék az egri egyházmegye történetéhez III. (hn. 1891.) 116. 41. OL. Kamarai Levéltára. A. 2662 Connumeratio Dicarum Comitatus Zabowch (a továbbiakban C. D. C. Z.) 1543. év. Nagy Iván szerint a Paksy család a XVII. században kihalt, ugyanakkor a Nyékládházán élő Paksyak tőle származónak vallják magukat. Paksi (Paxi) Jóbot,