Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A birtokviszonyok alakulása a századfordulótól 1949-ig

A harmincas évek végén a parasztság földért folytatott harca újra olyan erővel lángolt fel, hogy az 1939-es választásokon még az uralkodó osztályok hatalmon levő pártja is kénytelen választási propagandájában a földreform kérdését felvenni. A választások után azonban a földbirtok-politikai javaslatokból csak „törvény" lett, melynek rendelkezései szerint a másfélmillió hold föld igénybevétele nem érinthette az „ősi" birtokot, hanem csak az ún. zsidó-birtokokat, továbbá a megműveletlen földeket, a vállalatok földjeit és az addig is haszonbérben használt területeket. A valóságban azonban ebből a törvényből sem lett semmi, mert csak a zsidó-birtokokat vették igénybe, de azokat sem osztották ki az arra rászorulóknak. A mezőgazdaságban a háború hatására bekövetkező változások egyaránt érintették a mezőgazdasági munkásságot, a törpebirtokosokat, a középparasztokat és a gazdagparasztot. Csak a nagybirtok maradt kivétel, ahonnét nem hiányzott a munkaerő, mert földhözkötött cselédséggel rendelkezett, másfelől munkaerőszükségletét internáltakkal, honvédelmi munkára kirendelt munkásokkal az állam is támogatta. Ezzel szemben a parasztság munkabíró fiai a frontra kerültek, ráadásul még a népnyúzó Jurcsek-féle beszolgáltatási rendszer is őket sújtotta. Ez a körülmény élezte a birtokos parasztság és a nagybirtok közötti ellentéteket. Ennek az állapotnak vetett véget a felszabadulás. Az 1944 decemberében Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány december 22-én kiadott első „Nyilatkozat"-a elérhető és közvetlen programává tette a parasztság évszázados nagy követelését, a földreformot. A szomszéd községben, Balmazújvároson 1945 tavaszára már 3400 kat. hold földet ki is osztottak s ennek hírére Csegén is megalakult a Községi Földigénylő Bizottság. 1945. március 18-án megjelent a 600/1945. ME. sz., földreformról szóló rendelet, melynek nyomában a csegei nincstelen agrárproletárok, a kis parcellákon vergődő törpebirtokosok összesen 9500 kat. hold földhöz jutottak. Ezzel a földreformmal Csegén is megszűnt létezni a nagybirtok s a föld a jogos tulajdonosok kezébe került. Az 1949-es statisztikai felmérés már 1586 paraszti gazdaságot tart számon Csegén. A falu 23 531 kat. holdnyi területe pedig a következőképpen oszlik meg: Földnélküli nincs, 0— 1 kat. hold földdel rendelkezik 207, 1— 5 „ „ „ „ 684, 5— 10 „ „ „ „ 466, 10- 20 „ „ „ „ 189, 20- 50 „ „ „ ,, 38, 50-100 „ „ „ „ 2 család.

162 A csegei nagybirtokból csak a legelők nem kerültek kiosztásra, meg a nagymajori birtoktestből az ún. Jeges, kb. 100 holdnyi területe maradt meg állami birtokként. A legelő jelentős részét kb. 4500 holdnyit a tiszacsegei legeltetési bizottság, a többi részét Kisújszállás, Hajdúdorog és Hajdúhadház városa használja ma is.

163 A háború viharától megtépázott csegei parasztság gazdaságilag csak úgy tudott talpraállni, hogy a kezdeti időben igaerő híján, kézi erővel, tehén-fogatokkal művelte meg a földjét. Az új földtulajdonosokat 1945 tavaszán vetőmaggal segíti az állam. Egy év múlva azonban már bő termést takarítanak le a csegei határban. A csegei parasztgazdaságok megizmosodása az 1947—48-as esztendőkre esik. 7* 99