Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu gazdasági és társadalmi helyzete a XVIII. században

lyen. Szabadulása után a szabadságharchoz csatlakozik, majd annak bukása után, 1711-ben ő is aláírja a szatmári békét. Az 1715. évi országgyűlésen Szabolcs megye követeként jelenik meg. Első feleségétől, gróf Teleki Borbálától egy fia Ábrahám, második feleségétől Boros Katalintól két fia, László és Mihály, valamint két leánya Anna és Bóra született. 1717-ben a csegei birtok felét az első házasságából született Ábrahám, negyedét Anna Teleki Lászlóné, negyedét pedig Bóra Platthy Sándorné örökölte. A csegei birtokot kezdetben nem osztották meg, hanem „mivel nagy importantiaju (jövedelmű) dolog,az in Statu quo vagyon". Ekkor még mivel „vagyon az helynek bőségesen Mezeje, Vize, Kaszállója, Fölgye, mindenki (már ti. a földesurak) szabadon Oeconomizálhat. Egyéb féle készpénz beli proventus (nyereség) penig a kinek Oeconomián kivül be jön, négy kézre oszol, ugy a korcsmabéli Beneficium (haszonvétel) is."

118 A birtok megosztására csak 1787-ben került sor. Vay Ábrahám 1751-ben királyi tanácsos lett. O is kétszer házasodott az első nejétől Gyulaffy Borbálától egy fia István, második feleségétől czegei Vass Annától három fia: Dániel, Miklós és József született. Dániel 1798-ban István pedig 1800-ban magnélkül halt meg, így a csegei jószág József és Miklós ágán öröklődött tovább. A XVIIL század végén birtokosokként ott találjuk még a Platthy-családba beházasodott Balogh Pétert és Lónyai Lászlót. A XIX. század elejénlosontzi Bánffy László zálogkereső pert indított a Vayak ellen, melyet 12 évi pereskedés után megnyert és 1821-ben a helyiség egynegyed részébe beiktatták. Bánffy a falunak és a határnak azt a részét kapta, amely korábban Vay Istváné volt. A XVIIL század elején a köznemesség egyetlen képviselője a faluban Deák Ferenc, aki mindössze 2 jobbágytelckkel és „valóságos kúriával" rendelkezett. Emellett korábban még zálog címén használta a falu negyedrészét, de azt tőle a Vayak megváltották. 1738-ban a kúriát és a 2 jobbágytelket is végleg eladta a Vayaknak és ismeretlen helyre költözött.

119 A törökök kiűzetését követően a majorgazdálkodás kezd fellendülni. A Vayak nemcsak Szabolcs, hanem Borsod, Abaúj és Zemplén megyék területén is rendelkeztek birtokkal. A csegei birtokrészben érdekelt Vay-család ebben az időben Felsőzolcán lakott és a gazdaság irányítását tiszttartóikra bízták. A hosszú ideig csak a „Szilágy beli Szigethben" levő majorról tudunk, mely felszerelését tekintve igen elhanyagolt. A korabeli írások említenek ugyan urasági szérűt és veteményeskertet, de azok jelentősége koránt sem olyan nagy, hogy abból kiterjedtebb földművelésrelehetne következtetni. Ebben az időben inkább az állattartás a jövedelmezőbb. Az uraság állatait a felfogadott pásztorok a falu nagykiterjedésű legelőin legeltették, a sertésállományt az ohati erdőben, de olykor messze a Vayak bánfalusi és császtai tölgyerdőiben makkoltatták. Az állatok teleltetése a Szilágyban levő karámokban történt. Az uradalom központjává az 1760-as években a Major, mai nevén Kismajor épül ki és mindaddig a Vayak gazdasági központja marad, amíg a birtokot 1787-ben meg nem osztják. Ezután kerül sor a Nagymajor, majd a Cserepes majorok kiépülésére. Az urasági majorokban csak a XVIIL század végén indul meg erőteljesebben a földművelés, igazából azonban továbbra is az állattartás a fő j ö vedelemforrás. A gazdaság irányítását, mint már említettük tiszttartóik látták el. A tiszttartók azon köznemesek közül kerültek ki, akiknek társadalma a török hódítás okozta vagyoni romlás következtében elvesztette korábbi politikai jelentőségét. A nemességnek a XVIIL század elejére már csak 25 —30%-a rendelkezett birtokkal, a többiek birtoktalan kisnemesek, akiknek egyrésze a földbirtokosoknál mint gazdasági szakember keresi megélhetését, másik része meg egy-egy földesúrtól bérbevett jobbágytelken tengeti életét. Az ilyen, saját birtokkal már nem rendelkező, nemes-