Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu gazdasági és társadalmi helyzete a XVIII. században

Az egységes urbárium nemcsak a jobbágyok jogait, hanem azok kötelességeit is megszabta a földesúrral, az állammal és az egyházzal szemben egyaránt. A földesúrnak az egész telkes jobbágy minden héten egy napkeltétől napnyugtáig számított napot volt köteles robotban dolgozni mégpedig: fuvarozáskor a maga szekerével és két ökrével, szántáskor négy marhával és a maga ekéjével, valamint boronájával kellett a munkán megjelenni. Ha nem rendelkezett négy igás marhával, akkor az egy napi robotot szántás esetén két ökörrel két napig végezhette. Kaszáláskor, aratáskor vagy szüretkor akár a kézi, akár a marhás szolgálatot „duplán veheti a földes Uraság jobbágyaitól, igy mindazonáltal, hogy ebéli duplán vett szolgálatok a többi hetekben számláltassanak."

107 A marhás robotot a csegei féltelkes jobbágyok esetében évi 26 napban, vagy helyette a kézi szolgálatot 52 napban állapították meg. A negyed telkesek ennek a felét voltak kötelesek szolgálni. A zsellérek akiknek volt valami földjük 18 napi, a házzal nem rendelkező alzsellérek évi 12 napi kézi robot szolgálatot teljesítettek az uraságnak. A robot mellett az urbárium más kötelezettséget is előírt a jobbágyságnak. A föld egy esztendei árendáját valamennyi jobbágy és földet bíró zsellér esetében egységesen 1 forintban szabták meg. Kilencedet kellett adni a kender és len terméséből, a „fonyásból" 3 font, a vajból fél icce kifőtt vaj, továbbá 1 kappan, 1 csirke és 6 tojás volt még a csegei féltelkes jobbágy kötelezettsége. A negyed telkes ennek a felét adta, a földdel rendelkező zsellér csak a kender és len kilencedét. A föld termése után járó kilencedet, továbbá a méh és a bárány kilenced részét is meg kellett adni az uraságnak. A kilenced adás alól csak azokat a földeket mentesítette az urbárium, amelyekkel kiegészítették a jobbágyi telekállományt. Mivel erdeje a falunak ebben az időben nincs, a fa helyett nádat vághattak, melyből a fél telkesnek 20 kévét kellett minden évben a földesúr majorjába beszállítania.

108 Ezekután, ha összevetjük a csegei jobbágyok helyzetét az úrbérrendezés előtti állapotokkal, megállapítható, hogy a rendelkezés csak annyiban kedvezett a parasztoknak, hogy csökkent értékű telkeiket kiegészítették s a kiegészítés után nem kellett kilencedet fizetni. A kiegészítés mértéke azonban nem állott arányban azokkal az újabb kötelezettségekkel, amelyeket a jobbágyok számára előírtak. Az úrbérrendezés csak az úrbéres viszonyban élő jobbágyokra és zsellérekre terjedt ki, nem érintette tehát a parasztságnak a földesurak majorjain élő elemeit. Az úrbérrendezés fő részese a telkes jobbágy, a zsellér csak annyiban, amennyiben pénzadója és robotkötelezettsége rögzítést nyert. A rendezés a jobbágyság társadalmi helyzetén sem változtatott semmit sem, mert személyi kötelezettsége továbbra is fennmaradt, sőt a jobbágytelek határa miután törvényes rendelkezés szabta meg annak méreteit, a későbbiek során már nem volt bővíthető. Amikor az úrbért rendezték, a közterheket, mely korábban is nyomorította a lakosokat, nem csökkentették. A megye még az elmaradt fuvarokat és egyéb tartozásokat is behajtott a lakosokon. A XVIIL század végén meginduló nagyarányú építkezések, új megyeháza és egyéb középületek valamint az utak építése miatt a közmunka jelentősége, fontossága megnőtt, ezzel egyidőben a közmunkát ellátó jobbágyság terhei is. A közterhek sokasodása mellett nehezítette a jobbágyok helyzetét az a körülmény is, hogy a földesuraság nem hajtotta maradéktalanul végre az úrbéri rendelkezéseket, hanem a parasztok robotját annyiszor és főként akkor vette igénybe, amikor csak neki tetszett. Ezek miatt panaszt amelnek a csegeiek az alispánnál 1774-ben írott levelükben. „Kéntelenittetünk a T. Ur előtt exponálni a mi rajtunk lévő felette nagy terheltetést mind a Tek. Nemes Vármegye részéről, mind