Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Előszó

Előszó „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám. . ." (Radnóti) Falum nevét valahányszor leírom, újságban olvasom, vagy a rádióban hallom, különös érzés kerekedik bennem; a másnak bizonyára semmit nem jelentő név, engem mindig nosztalgiával tölt el. Gyermekkorom kedves emlékei : a Tisza lágy füzesei, a Hortobágy tikkadt, agyonperzselt tája, az első tavaszi zápor után támadt földillat, a csordakavarta poros nyáresték, disznóperzseléskor rőtfényű téli reggelek s emberek, gyermek szemmel mindig öregnek, fáradtnak látott, munkából haza baktató régi emberek jutnak eszembe. E műben is erre a tájra és azokra szeretnék emlékeztetni, akik az országnak e talpalatnyi helyén küzdöttek a létért s hősiesen helyt álltak a történelem nagy viharaiban. Falunk a történelem során soha nem volt igazán jelentős esemény színhelye, mégis engem régóta foglalkoztat a gondolat, hogy összegyűjtsem a múltjával kapcsolatos adatokat. Ez a gyermekkori vágy ösztökélt arra, hogy végig járjam az országos, a nyíregyházi, a debreceni, a miskolci és egri levéltárakat s az ott talált adatokat, valamint az öregek és saját emlékadataimat is felhasználva megírjam falunk, Tiszacsege történetét. Elgondolásomat valósággá segített megérlelni az a nagy érdeklődés, mellyel a Csege történetével kapcsolatos előadásaimat falum népe kísérte, nem utolsó sorban pedig a község vezetőinek e dolgozat megjelenésével felmerült kiadásokra felajánlott anyagi támogatása, amelyért ezúttal is köszönetet mondok. A dolgozatot egy később megírandó falu-monográfia bevezető részének szánom. Talán éppen ez volt az oka annak, hogy míg a gyűjtés során minden egyes új, eddig ismeretlen adat feltárása kellemes izgalommal járt, addig a feldolgozásnál számos nehézséggel kellett küzködnöm. Egy-egy adat önmagában is érdekes lehet az olvasónak, azok tömeges egymásmellé sorakoztatása azonban már rendkívül fárasztó, száraz olvasmánnyá válhat. Arra kellett tehát törekednem, hogy a mozaikok, a hiteles történettel kiegészítve, kerek egésszé alakuljanak. Ügyelnem kellett arra is, hogy az egyes terminológiákat megmagyarázzam, de anélkül, hogy azok a magyarázatok a helyi események rovására foglalnák a helyet. Nem akartam a dolgozat terjedelmét sem feleslegesen szaporítani. Különböző fogalmazvány vázlatokat készítettem, mert ugyanakkor szerettem volna valamennyi kikutatott adatot az itt írtakban közreadni. Ez azonban nem minden esetben sikerült s így kénytelen voltam a jegyzetrészt növelni. De még így sem vagyok elégedett a művel, különösen annak stílusával. Kárpótlásul sokat idéztem a korabeli forrásokból, melyek patinás, szép nyelvezetét a kedves olvasó bizonyosan élvezi majd. Sajnálattal kell itt megemlékeznem arról, hogy a legértékesebb adatokat tartalmazó falusi levéltár a második világháború alatt teljesen tönkrement, abból tudtommal csak a falu 1752-től vezetett jegyzőkönyve maradt meg, mely mintegy száz év apró s nagyobb eseményeit foglalja magában. Elpusztult a Vayaknak