Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu gazdasági és társadalmi helyzete a XVIII. században

Bogárhátú ól a később hozzá épült tornácos ház végében (szerző felvétele, 1960) megkárosítva látván tiltakozik az ilyen esetek miatt. „Minthogy terhes lévén Szegény Csegei Contribuens Embereknek az quantumuk, el menvén egynihányan az Esküttek közül az Úrhoz, azon végett, hogy engedné és bocsátaná kezek alá fellyebb irt Balássy Jánost, ne élné haszontalanul a földet, hanem javaihoz képpest segítené valamitskével a Csegei szegénységet. De az Ur tellyességgel meg nem engedte és Birák Dispositioja alá nem botsátotta mái napig is azon Balási rievü Portio kerülő Embert, holott az előtt, amig veje Farkas Platthy Ur kerülőjének nem állott, portio fizető ember voltt." Az ilyenek ellen nemcsak a jobbágyközösség emelt panaszt, hanem az adófizetés elől menekülőkre az állam is felfigyelt. Külön utasították az összeírókat, hogy az adó kivetésénél figyelmesen járjanak el, mert „sokak találtatnak a kik csak egyedül azért szolgálnak, hogy contributiot ilyen cim alatt elkerülhessék."

10

* A földesúri majorgazdálkodás a telekállománnyal rendelkező jobbágy-parasztok robotjára épült. A kényszerűségből végzett robot, aminek a mértékét más falvak esetében urbáriumban vagy szerződésben rögzítették, nem sokat ért, mert a robotoló jobbágy csak akkor dolgozott, ha az uraság szeme rajta volt. A robotban végzett munka hátrányait a földbirtokosok is felismerik s XVIIL század közepétől, a majorgazdálkodás fellendülésével egyidőben egyre nagyobb számban alkalmaznak bérmunkásokat, konvenciós cselédeket is. Alkalmazottaik között különösen szívesen látottak az állami adótcrhektől menekülő, házi szolgálatra elszegődő telkes jobbágyok. Az árutermelés megindulásával megnő a föld értéke s a földbirtokosok különbözőképpen igyekszenek bővíteni gazdaságaik területét. A nagybirtok gyarapodásának egyik ilyen lehetőségeként kínálkozott a házi szolgálatra szegődött jobbágyok telekállományának a bekebele-