Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A falu gazdasági és társadalmi helyzete a XVIII. században

A FALU GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HELYZETE A XVIIL SZÁZADBAN A falu nagykiterjedésű határából 1715 táján a telkesjobbágyok és zsellérek 3009 pozsonyi mérő szántó, 556 embervágó rét és ismeretlen mennyiségű legelőfölddel rendelkeznek. (Két pozsonyi mérő tett ki egy kis holdnyi 1200-öl szántót, egy embervágó vagy kaszás rét első vágáskor egy jó szekér szénát adott.) A földet 88 telkesjobbágy és 27 zsellérsorban levő család használta, ez utóbbiak 407 pozsonyi mérő szántót és 98 kaszás rétet vettek igénybe, ill. használatba. A falu lakossága által igénybe vett terület alig érte el a falu összterületének a 10%-át, a többi, bele értve a vízjárta, használhatatlan földeket is, földesúri birtok.

94 A jobbágy-paraszti gazdaságok elsősorban állattartásra voltak berendezkedve, ezért kezdetben csak a legjobb földeket vették művelés alá. A korabeli írások arról tanúskodnak, hogy a csegei lakosok földjeiknek egyharmadát vagy csak egynegyedét ha bevetik, kenyerüket inkább „más határon'''' részes aratással keresték.

95 A legeltetésre és kaszálásra alkalmas rétnek sokkal nagyobb a jelentősége, mint a szántóföldnek. Ezt látszik biztonyítani az 1720-as összeírás is, mely szerint 39 telkes jobbágynak összesen 41 igás, ill. gulyabeli marhája, 19 lova, 52 fejős tehene, 90 db juha és 39 disznaja volt, ugyanakkor a búza, rozs, árpa és köles vetése alig haladta meg a 100 pozsonyi mérőt.

90 A föld megművelésének elhanyagolása a megfelelő gazdasági felszerelés hiányán túl többek között azzal is összefüggött, hogy a jobbágyság felesleges terményét az igen rossz közlekedési viszonyok miatt piacra szállítani nem tudta, ezért kenyérgabonát csak annyit termesztett, amennyi családja szükségletei kielégítésére elegendő volt. Természetesen más, a későbbiekben tárgyalt tényezők sokkal erőteljesebben játszottak szerepet abban, hogy a csegei parasztok a föld megművelésével nem sokat törődtek. A török kiűzését követően a csegei jobbágyok földközösségben gazdákodtak. Ez azt jelentette, hogy a falu határát a falu közössége együttesen használta, a földet a falu közössége által kialakított rendszer szerint lehetett igénybe venni. A XVIIL század elején — mint már az előzőekben is említettük — mindenki szabadon foglalhatott magának annyi földet, amennyit képes volt megművelni. Minthogy ki-ki a legjobb földet igyekezett a saját részére kiválasztani, a megművelt földek nem egy összefüggő területen, hanem a falu határában szerte, a Szilágyban, Intában, Cserepesen, zömében a Görbeföld, Szilerehát, Pótrás környékén foglaltak helyet. A szabadfoglalás rendszere azonban nagymértékben akadályozta a legeltetést, mert a bevetett földek között legelő állat könnyen betévedt a vetésbe. A művelés alá fogott földet a végtelenségig kiélték, sokszor 3—7 évig is használták minden trágyázás nélkül egyhuzamban. Ha kimerült már, akkor gyepesedni hagyták, esetenként legeltették is. A kimerült földet újabbal cserélték fel.

97 Ezt a kezdeti parlagoló művelést falunkban a XVIIL század ele4 Tiszacsege 49