Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Népesedési viszonyok, a közművelődés és a falu igazgatásának alakulása a török hódoltság után

A nagymajori kastély, épült a XVIII. sz. végén (műemlék, DMA. F. 508) hány évig működött. A községnek 1915-től 1945-ig gazdasági szakirányú továbbképző iskolája is volt két hold földdel és faiskolával. A nagyiskola vagy másképpen központi iskola 1914-ben, az emeletes leányiskola 1930-ban, a volt katolikus iskola pedig 1936-ban nyitotta meg kapuit. A falu mezővárosi kiváltságát 1514-ben veszthette el. Ezt követően igazi parancsolója és bírája a földesúr, aki távolléte alatt a falu igazgatását a tiszttartóra és a maga által kiválasztott bíróra bízta. A bíró feladata a falu igazgatásával kapcsolatos teendők ellátása, a rend biztosítása, kisebb jelentőségű ügyekben a bíráskodás és az adó behajtásánál való közreműködés volt. Az igazi hatalom azonban a gazdatisztté, aki ura nevében ítélkezhetett is a parasztok felett. A röghözkötöttség korában — minthogy a falu életének irányítása teljesen a földesúr és a megye alá került — a bírót a házak sorrendjében egy-egy évre a megye jelölte ki. A parasztok nem szívesen vállalták e tisztséggel járó terheket. A török idő alatt előfordult, hogy a faluban mindegyik földesúrnak volt egy bírója, (még a török földesúrnak is) akinek az volt a kötelessége, hogy az úrbéri járandóságot összeszedje és a földesúrhoz eljuttassa. Munkájáért mentesült a földesúri kötelezettségek alól. A korabeli szokásoknak megfelelően a bírónál szálltak meg a megyei adószedők, a dézsmások és a dicátorok. Olykor heteket is eltöltöttek a bíró házánál, felélve annak élelmét. Külön kiadott, a dézsmálással kapcsolatos megyei instrukcióban tiltják meg a tizedszedőknek, hogy „magokat az bíróval tartassák, hogy két nap végezzék el azt, amit egy nap végezhetnének". Azon a bírón azonban, aki „nem akarná tartani őket az dézsmát megvegyék, magokkal tartván azt, magok költségén is éljenek és mindenütt a bírónál szálljanak meg, vagy gazdag lészen vagy sze-