Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

A török hódoltság kora

telkes jobbágyok szép számú állattal, szarvasmarhával, sertéssel rendelkeztek, de még a szegényebbek egyik-másikának is volt egy-két disznaja. Az állattenyésztés igen fontos ága ebben az időben a juhtenyésztés, melyet nemcsak húsáért, tejtermékéért, hanem gyapjáért is érdemes volt tartani. Néhány birkát csaknem minden háznál tartottak, nagyobb arányú juhtenyésztéssel azonban csak néhány család foglalkozott. Minthogy a juhállományt a dézsmások rendszeresen össze? - 0 *• . _ •1 „ I — •• < -A**. -IjXfr •s-H <* I -».vi ' •»*• *í' ' ' A falu lakóinak dézsmajegyzeke 1577-ből (Országos Levéltár Kam. Lt. Reg. dec. Com. Szabolcs E-159, 1577/6 sz. füzet 598—599 v. 608) írták, pontos adataink vannak arra, hogy volt idő, amikor egyetlen évben 571 db juh volt a faluban. A XVI. század második felének nagy juh tartó gazdái Vitéz Tamás, Alföldi György, Weres Ambrus, Király Benedek, Zép Bálint voltak. A juh a mohamedán vallású törököknek is keresett tápláléka s valószínű, békésebb időben szívesen vásárolták, tenyésztése tehát olykor igen jövedelmező lehetett.

65 A XVI. és XVII. században Magyarországon a másik igen keresett cikk a méz és a viasz. A cukorrépából készült cukor még ismeretlen, azt csak a XIX. században nemesítik ki. A tengeren túl termelt nádcukor Európába, külö-