Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)

Az ellenforradalmi rendszer évei

Hegymegi azért kezdeményezte, hogy vádlottjai, majd pártfogoltjai az ő várában, azaz a kisgazdapártban keressenek menedéket. Debrecen város közgyűlése 1934. augusztus 28-án tárgyalta a polgármester felfüggesztéséről és a város vezető tisztviselői ellen elrendelt fegyelmi eljárásról szóló belügyminiszteri rendelkezést, amelyet ellenkezés nélkül tudomásul vett. A szociáldemokraták eleitől kezdve tartózkodtak attól, hogy nyiltan állást foglaljanak ebben az ügyben s emiatt súrlódásuk is volt a polgári baloldallal, amely elsősorban kortesszempontokat tartva szem előtt meggondolás nélkül exponálta magát a Vásáryak mellett.

178 A debreceni városházi harc igen súlyos politikai és hatalmi kérdés volt ebben az időben. Erre utal az a hivatalos jelentés is, amely a Vásáryak városi vezetésből való kibuktatását így summázta: „A nacionalista táborban — mely az utóbbi időben abban a meggyőződésben élt, hogy a kormánynak nincs ereje fellépni a zsidó és szabadkőműves befolyással szemben — hitet és reményt keltett"

119 a belügyminiszter rendelkezése. A Vásáryak ügye kapcsán tehát a kormánypárt a megye területén igyekezett leszámolni a polgári liberális irányzattal, méghozzá úgy, hogy a választások előtt azt a látszatot keltse, mintha a korrupt elemektől akarna szabadulni. A kormánypártra azonban a legnagyobb veszélyt mégsem a rendszernek hátatfordító sértett uraságok jelentették, hanem az az osztály, amely a kulisszák mögött zajló civakodásból keveset hallott s baja orvoslóját abban a pártban kereste, amely a kormányzattal a választási propaganda-hadjárat során szembe mert szegülni. A belügyminiszterhez küldött csendőrségi jelentésekben az olvasható, hogy a küszöbön álló választásokra, elsősorban a kormánypárt szempontjából nem lesz jó hatású az egyre fokozódó munkanélküliség és a nagy gabonahiány. A Cserepes-Arkus-Gyökérkúli csatorna ásása 1938-ban (DMA. F.)