Papp József: Tiszacsege (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 8. Debrecen, 1967)
A birtokviszonyok alakulása a századfordulótól 1949-ig
Tenyészbikák a Rakáson (Bekecs László felvétele) kezesre alkalmas területként kínálkozott a Kisújszállási Közbirtokosság tulajdonát képező Kornispart. A Közbirtokosság azonban félve attól, hogy a Tiszaközén levő, eléggé zárt egységet alkotó birtoktestébe ilyen módon, az e területre mindig igényt tartó, nemkívánatos csegeiek beékelődhetnek, mindent elkövetett, hogy a terv meghiúsuljon. A szóbeszéd szerint még a községi elöljáróság megvesztegetésére is sor került. Nem ismeretes, hogy ezért, vagy más okok miatt e terület kisajátítása mégsem történt meg, hanem helyette, állítólag térítésmentesen, az ugyancsak a Közbirtokosság tulajdonában levő, volt Tisza medre, az Ültetés lett kiosztva. A többi földesúr is, a Kisújszállási Közbirtokossághoz hasonlóan az árvízveszélynek kitett Zátonyt és Hatajt ajánlotta fel házhely céljaira. Az igaz, hogy építkezésre alkalmas területként az előbb említett Kornispart mellett a kisparasztok kezén levő Homokhát kínálkozott még, annak kisajátítása azonban csak akkor jöhetett volna számításba, ha helyette a tulajdonosok elfogadható kárpótlást, megfelelő minőségű földet kapnak a nagybirtok rovására. A homokháti házhelyosztás esetén a falu egyik fele igen közel került volna a kismajori kastélyhoz, amit valószínűleg annak birtokos ura sem nézett volna jó szemmel. A Nagyatádi-féle földreform tehát többet ígért, mint amit adott a parasztságnak, ezért az elégedetlenség országos méretekben jelentkezik. Falunkban a földosztással kapcsolatos elégedetlenség nemcsak annak menynyisége miatt volt érezhető, hanem az akörül tapasztalható visszaélések miatt is. A reform elvileg az igényjogosultaknak 1 — 2 hold, a hadirokkantak, a hadiözvegyek, hadiárvák és vitézek esetében 3 hold föld kiosztását tette lehetővé. „A bennfentesek azonban még a holtakra is Írattak földet" s így egyes családok 8—10 holdra is szert tettek. 157
