Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A Fazekas család

dunk e hagyományának folytatásába. 1958ban beléptem a Népművészeti Háziipari Kisipari Termelő Szövetkezetbe. A Népi Iparművészeti Tanács 1958-ban elismert népművésznek. Feleségemmel és nagyobbik fiammal együtt folyamatosan dolgozunk. Négy gyermekem van. Akik közül a nagyobbik fiam már érettségin túl van és a szakmunkás vizsgát is eredményesen letette, így most már mint fazekas szakmunkás velem együtt készíti a fekete edényeket. A másik fiam VIII. oszt. tanuló, a lányom IV. oszt. tan. és a harmadik fiam III. oszt. tanuló. Rendszeresen gyűjtjük a régi formákat és mintákat, hogy ezzel a hagyománnyal biztosítsuk az újakon is a több százados fekete cserép fennmaradását."

146 Ifj. Fazekas Lajos korongoz. Hosszú utat tett meg a nádudvari fazekasság, míg mai formáját elérte. A kétfülű kanta, amelyekkel úgy hordták a vizet a falu öt nagy kútjáról, a Nagytéglás-Kistéglás kútról hogy négy öt kantát két rúdra fűztek s vállon vitték, ma funkcióját vesztette. Ma amikor a törpevízmű felépítése után Nádudvar minden utcáján csapos kút működik, sőt sok lakásba bevezették a vizet, nincs szükség vizeskantára. A kistéglás kút sós vizét már csak ilyenformán emlegetik : Akkor nem kellett az ételt megsózni, főzésre nagyon jó volt. A 8—10 literes répás fazék, melyben ősszel malacok számára főzték a répát, s kemencctalicskával tolták be a kemencébe, csupán formáját tartotta meg, gazdagmintájú nagyváza lett. A mustos kupák, lekváros szilkék fül nélkül, keresett díszedények, bár a lekvárnak való szilkét ma is igen keresik. Fazekas István 1954 aug. 20-án kapta meg a népművészet mestere kitüntetést s azóta is töretlen lendülettel dolgozik, de a fából készült korong mellett 1959-december óta már a beépített villanykorong is működik, mely nagymértékben megkönnyíti munkájukat.

147 A nagy veszteség, mely id. Fazekas Lajos 1959-ben bekövetkezett halálával

148 nemcsak a családot érte, hanem mindazokat akik szerették és szeretik a szépet, csak azzal lett pótolható, hogy halálával szinte egy időben nagyobbik fia ifj. Fazekas Lajos is bekapcsolódott a fekete edény készítésébe, ma fiával a legifjabb Fazekas Lajossal közösen dolgoznak s 1961 óta a fa korong mellett, — melyet 18 éves korában egy Csáki nevű fazekastól vásárolt — náluk is működik a villany korong. A magára maradt özv. id. Fazekas Lajosné többszöri betegsége ellenére sem tette nyugdíjba a kezéhez szokott békasót. István fia korongoz számára és minden napra a házkörüli munka mellett bőven jut csiszolnivaló is. Tanítványokat neveltek, akik szintén alkotó módon tudnak már bánni az agyaggal, vagy a díszítőeszközökkel. A díszítőtechnikában járatos Bujáki Klára lassan a korongo-