Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)
A fekete edények díszítése
vél, mely a két háború közötti díszítőmotívumok legelterjedtebb díszítőeleme lett. Kömiyen elkészíthető, nagy felületek gyors díszítését tette lehetővé. A csillagszerű sikált motívumok elterjedtségére számos edény mintája utal, de előfordul az is amikor a mázasedény díszítményeinek hatására, az új edényeknél írókával formált díszítmények sikált formájával találkozunk, de ez kizárólagosan az új edényeknél található. 71 A régi edények egyszerűbb díszítményűek, geometrikus és növényi ornamentika mellett a körömmel húzott körbefutó egyenes vonaldísz mellett a fakéssel alakított hullámvonal ad természetes díszt. Megtörténhet, hogy párhuzamos hullámvonaldíszítést szarufésű fogazott darabjával formálnak, vagy épp a fésűfogak hegyével pontozott felületet alakítanak ki. 72 A régi nádudvari fekete kerámiánál is előfordult, hogy a sikált díszítményeket hegyes árral körülhúzták, kontúrozták. Előfordult, hogy a bemélyített vonaldíszt, a mintát határoló karcolt díszítményt oltott mésszel átdörzsölték, 73 ezzel a díszítményeket mintegy kiemelték, mert a határozott körvonalakból a fehérített bekarcolt vonalak is jobban kiemelkedtek, és a közötte levő csiszolt dísz csillogását gazdagabbá, élénkebbé tette. Az új nádudvari kerámiánál túl azon, hogy az edény elsőrendű díszét formája adja meg, melyet a hagyományosból alakítottak,, s igen komolyan gazdagítani is igyekeztek, mégis a díszítmények pompás sokrétűsége adja újszerűségét. Amikor a nádudvari fekete edény díszedénnyé alakult, lassanként lényeges formaváltozás következett be a díszítményékben. Id. Fazekas Lajosné, mint a régi díszítőelemeket jól ismerő kitűnő formaérzékű mintázó művész, megtartotta ugyan a hagyományos mintákat, de az általa csiszolt edényeken a nádudvari fekete kerámia újjáélesztése utáni időben jelentkezett a gazdagabb növényi ornamentika. 74 Előbb a rátétes szűrminták folthatása volt észlelhető a tömörebb mintákban, majd a nagyobb virágok, nagyobb levelekkel, a hagyományos és újabb díszítmények keveredésében. Fazekas István volt aki merészebben lépett előre. Könnyebb vonalvezetéssel megjelennek a stilizált, vagy naturális virágminták, madarak. Fazekasné és Fazekas István mintái között lényegében sok az azonos vonás. 75 Csak míg a mama mintái könnyedén fűzöttek, Fazekas István mintái már lényegesen bonyolultabbak. A minták sora némelykor külön elnevezést kapott. Az első időben mint vázaminta, bodonminta, korsóminta szerepelt, ami jelezte, hogy az említett motívumot milyen edényre alkalmazták legszívesebben. Az egyszerű minták alkalmazása id. Fazekas Lajos kedvelt művelete volt. A fűzött virágkoszorúk Fazekasné keze alatt elevenednek meg leginkább, míg Fazekas István a madárral kombinált virágfüzérek mestere. Virágaik között a bodorka, laposfű, sósparé, mezei bogyó, kökörcsin, fagyöngy, kakukszekfű, azaz mezei virágok találhatók leggyakrabban. Különösen érdekes a debreceni edények írókás mintáira emlékeztető gránátalmás motívum, mely a nádudvaron sajátosan elterjedt népi hímzés, az úrihímzés hatású párnadíszítéshez hasonlít. A formagazdagság, ha tartalmában próbáljuk a díszítményeket sokrétűbben elemezni a díszítésben azonos jelleget mutat. 76 Igen kedvelt és elterjedt újabban a madárábrázolás, melyek között leggyakoribb a galamb. Legyczőfarkú bcgyesgalamb, felfelé, előre, visszanéző galamb valamilyen virágos ágon, jázmin virágok vagy búzavirágok és kalász között. Míg egész gyakoriak az egyes darabokat betöltő virágkompozíciók, addig sohasem fordul elő, hogy madarat ábrázoló minta ne virágkerctben szerepelne még akkor is, ha a madár a domináló elem. Fazekasné páros madarai könnyed vonalvezetés űek, szájukban gyakorta virágot tartanak. Fazekas István határozottabb, egyénibb vonalvezetésre törekszik. Mintáik különböznek.
