Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A fekete edények díszítése

foglalkozni. Meg is látszik az egyes darabokon, hogy melyik női és melyik férfikéz munkája. Míg a komoly fizikai erőt kívánó korongozás mindig férfimunkának számított, addig a díszítés kifejezetten a nők feladata volt.

67 Minden valamire való mester, olyan feleséget keresett, aki segítőtársa lett a mesterségében, ügyes kézzel szebbé tette az edényt. Fantázia, leleményesség, alkotókészség kellett ehhez, s nem egyszer valóságos verseny alakult ki az egyes mesterek, vagy a díszítő asszonyok között, ami szebb, kelendőbb árut biztosított, de a vevőknek is több örömet szerzett. A korai nádudvari fekete kerámia díszítőtechnikája arról vall, hogy a csiszolástól a legbonyolultabb virágmintáig számos átmenetet találunk.

68 A korábbi használati edények külső és belső falát egyaránt simára csiszolták. Ezzel növelték a vízátnemercsztő képességet. A simára csiszolás során mint egyszerű díszítési mód jelentkezik, amikor a csiszolatlanul hagyott négyszög alakú felületek közepébe kör alakot, vagy pontot csiszoltak. Az edények külső oldalán fellelhető párhuzamos csíkozás, egyenes, vagy ferde formában különös játékot biztosít. Gyakori az egyszerű hullámvonal, és igen elterjedt az álló vagy fekvő spirálszerű díszítés.

69 Lapos főzőedények külső, belső felülete teljesen simára sikált. A magasabb felületű edények csak külső olTálca minta. Fazekas Lajosné terve. Madaras virágminta. Fazekas Lajosné terve. Madaras vírágminta. Fazekas Lajosné terve.