Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

Az edény készítése

Feltétlenül érdemes néhány megjegyzést tenni a különböző edényformákkal kapcsolatban, hogy valamennyire a műhelytitkokba is belelássunk. Érdemes megjegyezni azt, hogy a gyertyamártó edény négyszögletes alakú, mégis korongon készítik cl. Az agyagot csőnek húzzák fel, majd amikor keveset szikkad, akkor négyszögletesre formálják, vagy lapokból ragasztják össze négy oldalát, s állítják rá alsó részére, végül ráteszik a külön elkészített felső peremet. A kalaposkorsó, vizeskorsó, mely mindig cseccsel, 2—3—4—5—6 literes formában készül, igen elterjedt és keresett árucikke volt a nádudvari fazekasoknak. Minden valószínűség szerint a korsó készítéséről, mint legjellegzetesebb darabjukról nyerték a korsós ehievezést, bár ma már egyre inkább kezd elterjedni a hivatalosan is használt fazekas elnevezés. Korábban gyermekek részére készítettek 2—3 dl-es korsókat, ami mint vásárfia roppant kelendő volt. Ma mint díszedény is igen elterjedt, formájában, díszítményciben hagyományos elemeket őriz. A csörgőt vagy szárazon, vagy nyersen teszik bele, még mielőtt kalapját, vagy szűrőjét felteiménk, de előbb pernyébe forgatják, hogy ne ragadjon az edény falához. A csörgő amellett, hogy zörgésével kedves díszítőeleme a korsónak, hasznos célt is szolgál, mert a belső oldalára rakódott vízkövet ledörzsöli az edény faláról.

60 Részei külön nevet viselnek, mely lehet az egyes edényrészcknél hasonló és az állandóan azonos helyre kerülő csíkok a díszítmények elrendezését is meghatározzák. A korsók formájából alakították ki a különböző vázákat, úgy, hogy fülét és felső részét elhagyták, de a tejesköcsögök fül nélküli formája, a szilkc bodon, kanta bütykös fül nélküli formája némi változtatással, módosítással a díszedények számos változatát adják. A korsók mellett igen elterjedt használati edény volt a bodon, v. bödön, mely tojás, de leginkább liszt tartására szolgál. Felső váll részén két oldalt szemben fül helyezkedik el. Kúpos fedőjén gomb alakú fogó. Ebből a régi formából alakította ki a mester a különböző vázák egész sorát. A bodonnak vállát és mellét díszítik. A régebbiek egyszerűbb, az újabb díszedények gazdag virágdíszítéssel.

61 Régi forma a boroskancsó, az óros, is, melyből újabban kis alakítással asztali lámpa alsó része készül. így alakul dísztárggyá a korábbi használati edény.

62 A kizárólagos dísztárgy gyanánt forgalomba kerülő kecses formájú edény az olajmécses, kisebb nagyobb formában korábban igen fontos házi eszköz volt, a világítás nélkülözhetetlen kelléke. Napraforgó-, repceolajat, vagy zsírt égettek benne. Rongyból vagy kócból belet csüngettek belsejébe, orrán kivezették, ott égett a láng. A villany bevezetése előtt általában elterjedt, de istállóban még ma is találunk használatban ilyen cserépedényt. S aki a mai készítményeket mint díszedényt megvásárolja, vagy lapos változatát hamutartó formájában asztalára helyezi, nem is gondolja, hogy milyen fontos népi használati eszköz funkcióját vesztett érdekes formájú, újszerűen megjelenő darabja díszíti otthonát. Korábban készítettek a nádudvari fazekasok fekete tejesköcsögöket is. Amikor áttértek a mázasedény készítésre, leginkább a használati edények miatt tértek át, mert a mázas edényeket különösen köcsögöt, szilkét, melyekben tejfelét tartottak könnyebb volt tisztántartani. Ezek igen elterjedt füles edények voltak. A tejesköcsög fülnélküli változata, jóllehet formáját megőrizte, a legkeresettebb vázatípust adja. Általában azt tartják, hogy az alul öblös edények korongolása sokkal nehezebb mint a fentebb öblös edényeké, de különösen nehéz hosszú nyakú edény nyakának felhúzása, különösen akkor, ha a nyak belső nyílása kisebb mint ujjuk vastagsága, s így ujjukkal nehezebb belnyúlni, hogy az edény falát felhúzzák.