Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

Az edény készítése

balra a korongkaloda szelére helyezi. Közben a korongot állandóan rúgja, mert ilyenkor legnehezebb húzni az agyagot. Amikor az agyagot egy kissé megnyújtotta rövidebb csövet, formál, melyet hegyes fadarabbal a furdalóval, vagy fa késsel levág. A művelet a nyak levétele. Levette a nyákot és a kalap mellé helyezi. Következik az egyik legnagyobb erőt kívánó munka, ami a csőbe való felhúzás kezdete. Ezt követi a cső egyenes jelhúzása, melyhez már szorítóbőrt is használ. Majd megkezdődik a korsó öblösítése amikor már fa kést is használ, segítségével s az ujj belső rátartásával köimycbben lehet felhúzni. Amikor megvan a korsó teljes öble, ami a munka következő fázisa. Következik a nyak előkészítése, törzshöz való feltételre. Az eddig korongkalodán balról kezeügyében álló nyak alsó részét ujjaival meglapogatja, hogy az edény öblének felső nyílására ráilleszthesse. Ha előkészítette, két kézzel történik a nyak rátétele. Vigyázni kell, nehogy ferdén menjen rá a nyak. Mostmár a nyak ráfogása, a törzshöz való hozzáforrasztása történik meg. Ezt a műveletet csupán vizes kézzel végzi. Kezdődik a nyak felhúzása, amit belülről, kívülről egymásnak feszített ujjheggyel végez a mester. Teljesen elkészült a nyak. Felső részén, pereme alatt bemélyíti, mert ezt a részt fogja lyuggalással díszíteni. A nyak elkészülte után helyezi el a korsóban a 4—5 db pernyébe forgatott csörgő golyót. Ezután megfogja bal kezével a kalap gombját, következik a kalap rátétele. Megint vigyázni kell, mert ha ferde és nem ragasztja jól fel, égetés közben könnyen leválhat. A kalap gombjának formázása ujjal és vizes csípőbőrrel történik. A lassabban forgó korongon cakkosan hegyesedő kúp alakúra formálja. Fontos feladat a kalap alatti ajak rendbehozása is, mert a most két ujjal lesimított bemélyedést lyukkal díszíti. A meggyúrt agyagrögöt korongra üti.