Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A Fazekas család

Ifj. Fazekas Lajos feleségével a házi gyűjteményben. Foto : Béres A. mester volt, sőt fazekas mester volt a nagyapám és a dédnagyapám is. De ez a mesterség így öröklődött ebben a családban apáról fiúra már az 1700-as évektől. Nekem is már gyermek koromban megtetszett édesapám mestersége. Majd az iskola elvégzése után elhatároztam, hogy én is megtanulom a fazekas mesterséget. Le is szerződtem tanulónak édesapám mellé. Tőle sajátítottam el a fazekas mesterséget. A tanuló idő eltelte után segéd voltam ugyanabban a műhelyben. Majd három évi segédkezésem után sikeresen letettem a mester vizsgát. így most már én is mint mester készítettem továbbra is a fazekokat, tejescsuprokat, kantákat, szilkéket, korsókat és több más forgalmi edényt. 1943-ban feleségül vettem egy vasúti pályamunkás lányát, Molnár Erzsébetet. Feleségemnek igen tetszett a mesterségem és a mintázást illetve a cifrázást hamar elsajátította édesanyámtól Csizmadia Ilonától. így feleségem komoly segítséget jelentett számomra a mesterségben. 1943-ban bevonultam katonának. 1945 májusában fogságba estem. Majd 1948 júniusában kerültem újra Nádudvarra családomhoz. Ekkor megint hozzá kezdtem a forgalmi edény készítéséhez. Felszabadult dolgozó népünk igénye mindinkább magasabb szintre emelkedett. Az igények növekedésével egyre jobban csökkent a forgalmi edény iránti érdeklődés. így kénytelen voltam a mesterség mellett földműveléssel is foglalkozni, hogy családom megélhetése biztosítva legyen. A kettős mesterség folytatása közbenjárt Nádudvaron a megyei művelődési osztály egyik dolgozója. Az ő indítványozására édesapám öcsémmel együtt elvállalta a mintegy húsz éve abba hagyott fekete edény újra készítését. En is bekapcsolódtam csalá8* 115