Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)

A Fazekas család

cserépkályhagyárba kerültem, de keveslettem a fizetést. Ezután kezdődött újból tulajdonképpen a fekete edény készítése 1952-ben a nagy fekete vázával, de az mázas volt.

144 Fazekas Lajosné : » En más iparoscsaládból származtam, én csak beleilleszkedtem. Soká jártam az én urammal jegybe. U akkor a vasúthoz járt, én úgy mentem hozzá mint vasutashoz. De én azt hiszem, hogy 920-ban nagyon becstelen vót a vasútnál az ember. Nagyon keveset keresett. Ez az edény meg nagyon drága vót. Pl. akkor a 14-es háború után ez a fekete vót nagyon drága. Egyszer azt mondja nekem, hogy mivel kevesellettem a fizetíst, hogy próbálkozzunk mással is. U meg azt mondta nekem, hogy van neki mestersíge, foglalkozzunk ezzel is. Felmentünk egyszer a piacra, mutatja nekem, hogy a korsó milyen drága. Akkor fizettek egy korsóír nyóc forintot. Neki akkor egy heti fizetíse vót annyi. Csak hazamentünk a piacrul, áthozta a korongot, beszerelte, mingyán csinált nekem egy korsót. Azt kérdi tűllem; — Na van-i olyan mint amit a piacon láttunk 5 Mikor megszáradt, megmutatta, hogy kell azt kicsiszolni, sikálni. De még akkor nem hagyta ott a