Béres András: A nádudvari fekete kerámia (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 6. Debrecen, 1965)
A Fazekas család
gazdálkodás, ami vót az udvaron. Kísőbb majd mikor mán iskolás vót hasonló mestersíghez tartozó anyagokat. Amit látott, hogy csináltuk, ű is kézzel formálgatta. Vót egy szomszídunk, aki mikor reggelizett a gyerek, egy reggel átjött. Rendes tanyázó vendig vót. A sokszor elmondta, hogy ; — Nem tudom mi lesz ebbül a gyerekbül, mer mindig a gyúrópad mellett tanálom, mindig agyaggal foglalkozik. Ketten vótak tcstvírck. A báttya, Lajos hat évvel öregebb. Az is foglalkozott ilyesmivel, de nem annyira mint Pista. Tanulni sose szeretett, de a leckét mégis tudta. Mégis jó bizonyítványa vót, csak a magaviselet vót rossz. Kézimunkája mindig jó vót egyébkíppen is. Még mondtam is. — Mikor az istenbe tanulja meg a leckéjit, mikor nem tátiul e sose. Mostmán egészen nagyot ugrunk. Mikor az iskolát elhatta, elérte a 14 évet, akkor azt mondtam az anyjának, hogy ez a gyerek is elírte azt az időt, hogy inas lehet. Mán a másik, Lajos akkor inas vót, tudott dógozni. Ennek folytán én azt mondtam az anyjának, hogy én nem szeretném a két gyereket egy mestersígre tanítani. Erre fel megkérdeztem a gyereket, hogy mi akar lenni ? Kerékgyártó, vagy fazikas ? Mert ma is azt mondom, hogy a kerékgyártó is jó mestersíg. Na hát azt mondta, hogy fazikas. — Na fiam ha fazikas akarsz lenni, beállítjuk neked is a korongot, oszt dógozhatsz rajta te is. Próbálgatod." 143 Fazekas István : Mikor hozzáfogtam a munkához, mint minden gyerek a saját szerszámát szereti legjobban ápolni, én is úgy voltam vele. Ilyenkor még a munka nehezen megy. Megkentem egy nap háromszor is a korongot, hogy az idő teljík. Apám sokszor mondta is, hogy túlságosan sok gondot fordítok a korongra, jobb lenne, ha dógoznék addig, mert hát azt nem muszáj mindennap kenni. Legelső munkám egy kis pici virágváza vót. Ezt mint afféle fiatal üzletember egy pengőír nagymamámnak adományoztam. Ez vót az első mesterségbeli és üzleti tevékenységem. Hozzáfogtam dógozgatni, tanulgatni, túlságosan nehezen nem ment. Inkább az aprólékos munkát szerettem, mint inkább a gyors szériamunka felé törekedtem volna első perctől. Szabadidőmben rajzolgattam, formáztam, vasárnapjaimat erre szabtam. Aztán mikor már a munka jobban ment, akkor sok este a család lefeküdt, én pedig hozzáfogtam érdekességeket formázgatni, díszdógokat, amivel nem akartam a nappalt, a munkaidőt eltölteni. Ráformázott (domborított) tányérokat, vázákat, kulacsokat, bögréket csináltam kígyóábrával, de pásztorfigurákat is készítettem. Igen esetlen dogok vótak, de kezdet. Persze akkor mán olyan jó tanulógyerck vótam, 17 — 18 éves lehettem. Forgalmi Fazekas Lajos díszítőlányai. Foto : Béres A.
