Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

A fedés nehéz munka. Sok földet kell megmozgatni. A nyitáskor a sorközbe került föld most ismét visszakerül a tőkéhez, s ott lesz ormó. A fedésre azért van szükség, hogy a tőkét és a leendő termővesszők kialakításához szükséges rügyeket megvédjék a fagy és az ólmoseső ellen. Az utóbbitól (ónos i d ő t ű 1 ) legalább annyira félnek a szőlősgazdák, mint a nagy fagytól. Régen az egész vesszőt lehúzták, s elfedték. A mai gazdák szerint, ez nem lehetett jó, mert a vessző kipállott, s nem maradt ép, meghagyható vessző. Azért az óvatosok ma is úgy csinálják, hogy néhány vesszőt teljesen elfednek, a többit meg csak annyira, amilyen magas az ormó. így, a megfelezett vesszők közül vagy a teljesen, vagy csak a félig elfedett majd csak megmarad, s áttelel. Az ormó magassága a tőkék magasságától függ. Az a fontos, hogy a rügyek, amelyek a metszéskor megmaradnak, védve legyenek, tehát a löld alá kerüljenek. Van olyan szőlőfajta, amelyik fedés nélkül is áttelel. A konyári Újkertben Gyirgyó Károlynak a majdnem teljesen elvirából álló szőlőjét több évben nem fedték el, mégis áttelelt, s termett. A fedés ugyanúgy, mint a nyitás, hátrálva történik. Az ormó közepéről a föld fele az egyik sorra, a másik fele a másik sorra kerül át. E munkát szintén szív alakú kapával végzik. A fedéshez sokszor hívnak segítséget vagy napszámost. Kerül könnyen segítség is, napszámos is, az újborral telt bütykös reményében. 41. Fedés 9. A trágyázás A szőlő trágyázására nem fordítanak nagy gondot. Van, aki azt tartja, hogy a lehulló levél meg a kacs megfelel trágya helyett. A legtöbb gazda mégis trágyázza a szőlő földjét. Vannak, akik 2—3 évenként, a legtöbben csak 3—4 évenként. A szőlő trágyázására istállótrágyát használnak. Egyesek