Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 5. Debrecen, 1964)

IV. A szőlő és művelése

Az idősebb szőlőkunyhók még nagy mulatások színhelyei voltak. A több napig elhúzódó szüret alkalmával a férfiak sokszor haza sem mentek éjszakára, hanem az előszüretelt, és már megforrt újbor mellett egész éjszaka mulatoztak, daloltak. A muzsikus is előkerült ilyenkor, s a kulacs kézről kézre járt. Adatközlőink szerint abból p i t y e g c 11 jól a bor s azért esett jól belőle inni. Ilyenkor aztán volt beszéd, meg n e m u lass. A karótűz egész éjjel égett, s a birkahúst vaslábon melegítették. A kunyhók legcsendesebb időszaka aratástól szüretig tartott. Ekkor csak az öregek jártak ki a kertbe, meg a szőlőérés idején az asszonyok, gyermekek kóstolóért. Fekete Béla írja említett tanulmányában: „Ősi szokás, hogy a gazdák az óév estéjét a csőszházban töltik. Este hat óra körül kimennek és visznek magukkal húst, bort néha kalácsot. Rendcsen tehén vagy birkapaprikást főznek éjfél után 2—3 óráig." E szokást a mai szőlősgazdák már nem ismerik. Emlékeznek azonban arra, hogy régebben gyakrabban jártak ki a legények a szőlőkunyhóba mulatni, játszani. IV. A SZŐLŐ ÉS MŰVELÉSE Szőlőfajták Észak-Bihar egyes községeinek szőlőtermelése fajta szempontjából szegényesnek mondható. Konyáron viszont közel 50 fajtát termesztenek. A feketeföldi községek szőlőskertjeit a direkttermő szőlők uralják. Ezek között is elsősorban az otelló, kanadai, izabella és a dclovár. Elég sokat termelnek még ma is az értéktelen, rossz ború elvirából és n o v á -ból, a gyengébb minőségű nyárfalevclűből

37 és szásszoros -ból. Néhány, a szőlőtermelés irodalmában 17. Pipatartó