Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A lakosság honfoglalása

Vámos Lajos a felszabadulás előtt a Forrai birtokon volt két évig cseléd, azelőtt pedig Józsán napszámból élt. Napszámos munkái után még gyermekei élelmét sem tudta megkeresni, azok egyik vagy másik szomszédnál dolgoztak napi élelmükért. A felszabadulás utáni években juttatott földjén gazdálkodott. Téglási Mihálynak még gyermek korában meghalt az apja, anyja pedig beadta őt a lelencbe, azután kivándorolt az országból. 6 éves korában egy Buzsik Lázsió nevű 10 holdas gazda vette magához a lelencházból. Előbb malacokat őrzött, aztán nehezebb munkákat végzett. Úgy dolgozott, mintha cseléd lett volna. Buzsik megnősülésc esetére egy borjúit, nagy ujjast és egyéb ruhaneműt ígért neki. A borjút meg is kapta, tie a ruhanemű csak ígéret maradt. A bíróság nagyobb összeget hajtott be nevelőapján, aki ekkor kijelentette: — Be lesz előtted ezután zárva a kapu. A gazda és Téglási Mihályék között ekkor minden kapcsolat megszakadt, így ők a nincstelenek és napszámosok sorsára kerültek. A faluba költözésük után Téglási Mihály Debrecenbe építkezéshez járt dolgozni, keresetéből vidi házának törlesztését is vállalni tudta. Kovács Sándor Vértesre való. 17 éves korától Debrecenben lakott, előbb napszámra járt, majd tanyás lett és továbbra is napszámos munkából élt. Apja erdőtelcpítő volt, néhány évi tanyásság után ő is apja mellé csatlakozott és vele együtt Halápon erdőtelepítéshez fogott. Mikor megnősült, ismét tanyásnak, majd cselédnek szegődött el, 1941 óta pedig Vid környékén ismét mint tanyás lakott. A földosztáskor földet kapott, majd azon egyénileg gazdálkodott. Török István a Forrai tanyán 16 évig volt cseléd, a felszabadulás után földet kapott, majd azzal a termelőszövetkezetbe lépett. Molnár Imre 1953-ig egyénileg gazdálkodott, később belépett a termelőszövetkezetbe. Batha Sándor ugyanezen a birtokon volt a felszabadulás előtt dohánykertész, a szövetkezetek megalakulása után termelőszövetkezeti elnök lett. Lovas Imre és Varga József előbbi foglalkozása napszámos volt, majd juttatott földjükkel termelőszövetkezetbe léptek. Balogh Imre, amikor a termelőszövetkezetbe lépett, az első esztendőben keveset keresett, keresetéből csak ruháját és élelmét tudta megvásárolni magának és családjának. A második évben már tehenet is vett szövetkezeti részesedéséből. Fehér Antal a felszabadulás előtt kommenciós cseléd volt, a szövetkezetek megalakulásakor pedig termelőszövetkezeti csoportba lépett, ahol előbb dohányos, később juhász, majd sertésgondozó lett. Ha a csoportban szorgos volt a munka, akkor felesége is kijárt a szövetkezet földjeire dolgozni. 1952-ben egy munkaegység után 3,64 Ft-ot, 3,10 kg búzát, 0,5 kg rozsot, 1,5 kg takarmányt, 2 kg krumplit és összesen 35 kg cukrot kaptak. Mióta a szövetkezetbe léptek, azóta vették az új tűzhelyüket és rádiójukat. Búzájuk, lisztjük egész évre megvolt, disznót is öltek.