Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

A falu felépítése

száradni hagyták, majd a deszkákat levették és magasabbra állították. Ezután az előbbi munkát az építendő fal magasabb részén éijrakczdték. A rakott fal építésénél a sarat még építés előtt összekeverték pelyvával, amit kötőanyagnak használtak. A pelyvával kevert sarat azután villával rakták az építendő fal mentén egymásra, egyenlő szélességben. A sárfalat nem egyszerre, hanem szakaszonként építették. Egy-egy szakasz felrakása után száradni, szilárdulni hagyták, majd a következő szakaszt a megszáradt fal tetejére rakták. Egy-egy falat általában három szakaszban építettek, így erős és tartós maradt, különben saját súlyát nem bírva el, még rakás közben összeomlott volna. A fal két oldalát száradás után lefaragták, simára vágták. Vályognak többféle földet használtak az építkezésnél. A vályognak való földet általában abból az udvarból termelték ki, ahol az építkezés folyt. A vályoggödrök az udvarokban még sokáig megvoltak, azokat a lakók lassan szeméttel töltötték fel. Viden mindenütt találtak vályognak való földet. Az itteni agyagos föld nehezen fogadja be a vizet, ezért a belőle készített vályogot az cső sem tudja szétáztatni. A vályog készítéséhez a földet csomóba rakták, beáztatták és töreket szórtak rá, majd a törcket a sár közé taposták. Vályogvetéshez apró törcket használtak, hogy a sarat szakítani lehessen, a rakott falhoz viszont szalmás törek a jó, mert az jobban köti a falat. A lakók a sárfalat jobban szeretik, mint a vályog vagy téglafalat, mert azt melegebb és tartósabb, ezért senki sem tiltakozott az ellen, hogy házát sárfallal építsék. A sárfallal szemben a vályogfalnak az az előnye, hogy azt könnyebb elbontani és elbontás után újra lehet belőle építeni. A közfalaknál is jobban szeretik a vályog-, mint a téglafalat, mert a vályog melegebb. A típustervekben az 1950, 51, illetve 52-ben épített házaknái némi eltérés volt, így beszélhetünk 50-cs, 51-cs, illetve 52-es típusú házakról. Az 50-cs és 51-es típusú házak mennyezete nád, az 52-cseké léc. A mennyezethez a lécet szerették jobban, mert az nem hajlott és egyenletcsen, simán lehetett tapasztani. Az 50-es és 51-es házak konyhájának padozata beton, az 52-cseké tégla. A konyha padozatához a betont tartották jobbnak, mert az tartósabb, a téglapadlók egy-két év múlva már kezdtek kikopni. 52-es típusú egyszobás lakóház utcai homlokzata