Jankó Ákos: Hajdúvid (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 4. Debrecen, 1963)

Lakásviszonyok

részbe esett. így alakultak ki az utóbbi időkban ismert éigynevczett négyes konyhás cselédlakások. Arról, hogy ezekben a szobákban a régi lakásviszonyokból következően 2—2 család lakott volna, nem tudunk. Az 1920-as években ezekben a szobákban már csak cgy-cgy család volt, így egy-egy konyhára már csak négy család jutott, ami a cselédek lakásviszonyairól még mindig igen siralmas képet ad. A régebbi négy családos cselédszobában lakott gyermek korában Kovács Sándorné, akinek az apja uradalmi cseléd volt Vid környékén. Férje, Kovács Sándor, a kisszegegyházi tanyán már az éijabb rendszerű négyes konyhás cselédházakat ismerte. Ezen a tanyán a cselédek számára két hosszéi házat építettek, mindegyikben 3—3 pitvar volt, tehát a két cselédházban összesen 24 család lakott. A cselédek lakásviszonyai a következő években csak romlottak. A cselédlakásokat a földesén vagy a birtok bérlője nem javíttatta. A tanyásokat, ha gazdáikkal összevesztek, vagy a napszámosokat, akik bérelt házaik díját fizetni nem tudták, lakásaikból egyik napról a másikra kitehettek. E miatt a tanyák lakóházaira a tanyás sem fordított gondot, a bérelt házra a napszámos sem vigyázott úgy, mint saját tulajdonára. A városok peremén saját házaiban élő napszámos nép a megélhetéssel küzdött, házaik javítására, építkezésre nem volt módja. A tanyai vagy városszéli mezőgazdasági proletárokkal senki sem törődött, csak munkaerejük olcsó kihasználására törekedtek. A felszabadulás idején a hajdúvárosok határain düledező, roskatag épületeket találunk, némelyikből testi épségük megóvása érdekében erőszakkal kellett eltávolítani a lakókat. Ilyen lakásviszonyok közepette született meg a tanyaközpontosítás, az elszórtan, viszontagságos körülmények között élő pusztai és városszéli agrárproletár nép számára új, egészséges lakások építésének a terve.