Porcsalmy Gyula: Hajdúböszörmény rövid története a Hajdúkerület megszűnéséig (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 3. Debrecen, 1963)

Böszörmény város története a hajdúk letelepülése után

korabeli szokás szerint — diadalmi jelül is emelhették. Városunk határán kelta fegyvereket is találtak. II. Mátyás király 1613 április 1-én Báthori Gábor fejedelem csere — és vegyesadományozását megerősítette, s ennek folytán a böszörményi hajdúkat 1614-ben a helyszínen újra törvényesen beiktatták. 1620-ban már a hajdúk az országgyűlésre külön-külön 2 követet küldtek. Bethlen Gábor fejedelem 1623-ban megkapta Ecsed várát. Böszörmény hajdan ehhez a várhoz tartozott, azért 1626. február 25-én ugyanezen adományt utólag átadja, s a beiktatás május 3-án történt meg (Eredetije a böszörményi levéltárban van). II. Ferdinánd király pedig 1632 november 16-án szintén jóváhagyta ezt, erre is törvényes beiktatás történt. 1637-ben III. Ferdinánd, 1656 ban I. Rákóczi György fejedelem a böszörményi hajdúk számára adott adománylevelet megerősíti, s ezt 1656. október 31-én III. Ferdinánd is jóváhagyta. I. Lipót 1657-ben és 1666-ban ugyanezeket megerősítette. Videt 1375-ben Vidtelek néven nevezték, s birtokosa Guthy Salamon volt. Öt 1375-ben birtokában — bár sikertelenül — megtámadta Zudar István. 1414-ben Upor Imre volt itt birtokos. 1511-ben Vidmonostora és Vijdmonostora, 1430-ban Wijdmonostor néven fordul elő, 1484-ben mint a debreceni uradalomhoz tartozó hely van említve, később a Kállayak birtoka volt. E községgel azonos lehet Videgház vagy Wijdegháza, ez 1415ben az olnodi Cudarok birtoka volt. Ennek egyik ivadéka: Zudar Jakab ellenében 1465-ben visszahelyezik birtokába Zólyomi Dávidot és Zólyomi Tamást. Ezek, a Makkos-erdővel együtt 1476-ig bírták, de ez évben mind a Hunyadiak birtoka lett. A Hunyadiak alatt Vid Bihar megyéhez tartozott. Vid előfordult Vidtelke néven is, ezen a néven 1434-ben Baksa János és gyermekei bírták. A XVII. sz. elején Videt és környékét homonnai Drugeth János, Tokaj ura birtokolta. A XVII. sz. első évében a Rákócziak kezébe került, 1642ben már I. Rákóczi György birtokában volt. Ez időben Vielen 16 jobbágy volt. Ez a Vid falu a Vidi-halom közelében feküdt. 1625-ben a böszörményiek a vidi, zeleméri, szennyesi, szentgyörgyi pusztában örök vagy zálogos jogot szereztek. A Szennyest a Kulin-család nemsokára visszaváltotta. — A vidi, zeleméri pusztákra nézve a Bekény, Tolnay, Komjáthy, Lónyay-család tagjaival a XVIII. században egyességre léptek. Vid pusztulását a történetírók 1666 őszére teszik. Mint Nánás város egykori jegyzőkönyveiből megállapítható, valóban megtörtént az itteni rácok kipusztulása. A rácok Vidre való települése és kipusztulása azonban okvetlenül a XVII. század derekára esik, mégha 1666-ot hitelesnek nem is vehetjük. A monda szerint I. István idejében egy Vid nevű vitéz — a Báthori család ősapja — az ecsedi tó posványaiban megölte a környék falvait rettegésben tartó óriáskígyót (hétfejű sárkányt), három fogat és három kígyó alakú farkot a királyhoz vitt. Videt a király nemessé tette, címerébe három sárkányfog került (a Báthoriak címerében erre céloz a három fog és farkát harapó kígyó). Rác-Vidnek elpusztulásáról a szájhagyomány a következőket mondja: 1666 őszén Böszörmény egyik lakosának házába egy rác koldusasszony lépett be. Vászontarisznya lógott oldalán. A koldusasszonyt szívesen fogadta a háziasszony, ki bölcsőjében szunnyadó kis gyermekét ringatta. A háziasszony rábízta kis gyermekének ringatását addig, míg ő a padlásra megy kevés szalonnáért. A csendesen szunnyadó